Az 56-os forradalom Tolna megyében

Egy tanulmányt kisebb terjedelemben összefoglalni reménytelen, sőt felesleges vállalkozás volna, ezért csak mozaikokban villantjuk fel a történéseket a tanulmány alapján.

Az előzményekből

A rossz közhangulatot Tolna megyében számos tényező súlyosbította. A jeges ár közel 2000 család otthonát semmisítette meg. A kevés építőanyag és a szakember hiányában a családok többségének esélye sem volt arra, hogy a tél beálltáig saját lakásba költözhessen. Minden településen az alapvető élelmiszerek hiányával kellett szembenéznie a helyi hatóságnak. A mezőgazdasági jellegű Tolna megyében a kötelező beszolgáltatás után számos gazda padlása, kamrája üresen tátongott, 1955-től a TSz-ek érdekében ismét tagosítottak, helyettük gyakran silány minőségű és a településtől távol fekvő csereingatlanokat kaptak a gazdák. Tolna a megszűnésre kijelölt megyék között szerepelt.

Ezzel kezdődött

Az első tömegdemonstrációra a megyeszékhelyen október 26-án került sor. A Mártírok terén mintegy 500 fő gyűlt össze és látványosan készülődött a szovjet emlékmű ledöntésére. Az emlékmű a pártbizottság és a megyei tanács közötti területen állt.

A helyzet pikantériáját az adta, hogy mindkét épületben kézigránátokkal és gépfegyverrel felszerelt rendőri, karhatalmi erők állomásoztak. A robbanásig feszült légkört Györe József, a megyei pártbizottság titkára visszaemlékezésében a következőként írta le: „Amikor 40-50 huligán részvételével és 4-500 néző kíséretével le akarták dönteni a szovjet hősi emlékművet, felhívtam a központi bizottságot és kértem az első titkárt. Nagy Imre jött a telefonhoz. Elmondtam, mi a helyzet Szekszárdon. Arról is beszámoltam, hogy a megyei székházban jelentős fegyveres őrség van, a tömeget szét tudjuk kergetni, ha szükséges.” A miniszterelnök óvta a tömeg hergelésétől, azt mondta, ha ledöntik az emlékművet, majd felépítik. Nem építették fel, a helyén ma ''56-os emlékmű áll.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Dr. Dobos Gyula a múzeumban is tartott előadást az 1956-os forradalom Tolna megyei eseményeiről (Fotó: Mártonfai D.)
[/caption]

Folyatás megyeszerte

Október 26-án és 27-én számos településen történtek kisebb nagyobb megmozdulások. A felvonulások szervezői, résztvevői középiskolák tanárai, diákjai, munkások voltak. Általában a Himnusz és a Szózat eléneklésén, a Nemzeti dal elszavalásán kívül a szovjet emlékműveket döntötték le, a vörös csillagot távolították el, a falvakban elégették az adófőkönyveket. A legjelentősebb demonstrációra Bonyhádon került sor. Előkészítésében a hidasi bányászok játszották a főszerepet. Az alkalmi szavalókórusok harsogták a különböző jelszavakat: „Ki az oroszokkal!” „Le a zsidókkal!” „Le a kommunistákkal!” „Miénk legyen az uránérc!” „Éljenek a hős egyetemisták!” „Eső után minek ernyő, nem kell nekünk Gerő Ernő!” A főtéren ünnepélyesen elégették a vörös zászlót, leverték a Sztálin tér névtábláit, ledöntötték a szovjet hősi emlékművet, a diákok pedig az iskola udvarán az orosz tankönyveket égették el. Az október 27-i munkástüntetést már a bonyhádi üzemek dolgozói szervezték. A gyárakból, közhivatalokból, iskolákból összegyűlt hatalmas tömeg felvonulása erőt sugárzó, rombolástól, atrocitástól mentes volt. A záró munkásgyűlésen munkástanácsot alakítottak.

A nemzeti bizottság

A szekszárdi nemzeti bizottság elnöke Budai Mátyás, helyettesei Töttős Pál és dr. Saárossy István lettek. Ezt követően sor került az operatív feladatú, 12 fősnek javasolt, de végül 16 fős elnökség megválasztására. Az elnökség tagjai Ifjú Bencze József, Bánhidi Gyula, Bóvári Lajos, Budai Mátyás, Csuka Ferenc (Baka), Fogarasi József, Föglein Ferenc, Hadnagy Albert, Heidt Dömötör, Hradek Lajos, Ormoshegyi Zoltán, Siklósi Lajos, Taksonyi János, Szakál(y) Ferenc, Szántó Ferenc, Vesztergombi Antal lettek, de nem került be a két helyettes. Egészségi állapotára hivatkozva Fogarasi József lemondott és helyette dr. Tóth Lajos [1929-1993. ügyvéd, 2016-tól Szekszárd díszpolgára] lett az elnökség tagja, majd november 1-i ülésen a beteg elnök helyettesítésére is kapott felhatalmazást az elnökségtől.

Október 30. és november 5. között számos döntés született. Szakály Ferenc lett a Tolna megyei Népújság szerkesztője, a tartalmi lektorálás dr. Hadnagy Bertalan főlevéltárnok feladata lett. Október 31-én számos személyi kérdésben született döntés. A rendőrségi, honvédségi vezetőket szabadságolták, iskolák igazgatóit tisztségükben felfüggesztették. Dr. Levente István (Levente Péter színész apja) a megyei bíróság, dr. Pataki Kálmán a megyei ügyészség, Pillári Lajos a megyei börtön ideiglenesen megbízott új vezetője lett. Rendelkeztek a megyei börtönben fogva tartottakat szabadon engedéséről. Partos Hubert bizottsági tag kapta feladatául, hogy a tagosítással elvett baktai szőlők tulajdonosaikhoz visszakerüljenek, 130 főnek november elején vissza is adták azokat. A célkitűzések között pedig nemcsak helyi követelések voltak.

A város ellátási helyzetének felmérését Hegedűs Józsefre, a városi tanács kereskedelmi csoportvezetőjére bízták. Megszervezték a Terményforgalmi Vállalat raktárainak őrzését. November 2-án biztonságuk érdekében őrizetbe vették az ÁVH volt tisztjeit. Számon-kérő széket alakítottak. Megszervezték a 135 fős nemzetőrséget, amelynek vezetésére Kovács Lehel, majd lemondását követően Székelyhidi Géza kapott megbízatást. A szekszárdi szovjet helyőrség kérésére az alakulat élelmezéséről gondoskodtak, őrséget állítottak a laktanya elé, hogy az esetleges provokációt megakadályozzák.

A szovjet támadás után

A szovjet támadás előtt senki sem halt meg Tolna megyében, Mátai Antal Budapesten esett el. Dunakömlődön a szovjet harckocsik lőtték a tanács épületét is, ahol két nemzetőrt megöltek és kettőt súlyosan megsebesítettek. A tamási laktanyában négy kiskatona halt meg. A konszolidáció lassan haladt a megyében. A pufajkások embertelen magatartásukkal tűntek ki. Decemberben folytatódott a sztrájkhullám, majd 1957 márciusától szinte futószalagon folytak a bírósági eljárások. Gyorsított eljárással 128 forradalmárt vontak felelősségre. A büntetések nagysága a megfélemlítést szolgálta. 

Az 1959-es MSZMP Tolna megyei pártértekezlet beszámolója szerint a megyében „ellenforradalmi bűnökért bíróságaink 65 személyt ítéltek el 1-10 évig terjedő börtönbüntetésre és két ellenforradalmárt ítéltek halálra. Arról nem esett egyetlen szó sem, hogy több száz volt azok száma, akik egy évnél rövidebb időt töltöttek börtönben, vagy közbiztonsági őrizetben,  internálótáborban. Nem foglalkozott a „mérleg” azokkal sem, akik a megtorlástól való félelmükben, vagy honi kilátástalanság miatt nekivágtak a nagyvilágnak.

Névjegy

Dr. Dobos Gyula Tengődön született 1944. április 4-én. Általános iskolai tanulmányait ott végezte, majd a szekszárdi Garay János Gimnáziumban érettségizett. 1967-ben szerez magyar történelem szakos diplomát Szegeden, majd 1987-ben az ELTE levéltáros szakán. A Tolna Megyei Levéltárban 1980 óta dolgozik, ezen a területen az első volt az országban, aki pályázattal lett igazgató. 1990 január elseje és 2010 december 31-e között pozícióját több mint húsz éven át megőrizte. Ötévente nevezte ki a megyei közgyűlés, egyhangú szavazással. Több száz publikáció fűződik nevéhez. Legjelentősebb munkájának a Perczelek című kötetét és Tengőd monográfiáját tartja, amely 2012-ben jelent meg. Két évig a Rotary Szekszárd elnökeként például a Béla téri tapintható láthatatlan létrehozásában, a nemzetközivé szervezett kórházprojekt megvalósításával tette le névjegyét. Három gyermek – két lány és egy fiú – édesapja, két unoka nagyapja.