Közel kétszáz középiskolás színjátszó állt közönség elé

Kettős jubileumnak örülhettek az elmúlt napokban Dombóváron. Az egyik ünnepelt az idén 25 éves Országos Diákszínjátszók Egyesülete volt, amely 10. alkalommal – a másik jubileumot megteremtve – rendezett Országos Diákszínjátszó Találkozót a Dombóvári Művelődési Házban. Farkas János igazgató elmondta, hogy az együttműködés többek között a 22 éve sikeresen és eredményesen működő helyi Galéria Csoportnak köszönhető.

Az idei találkozóra 14 diáktársulat jutott be a regionális fordulókból. Érkeztek Barcsról, Budapestről, Győrből, Miskolcról, Pécsről, valamint a határon túlról, Dunaszerdahelyről. Összesen 193 középiskolás lépett a közönség elé a két napba sűrített fesztivál során, és 675 perc tiszta műsoridővel lepte meg egymást, illetve az érdeklődőket. Az igazgató hozzátette, a megcsappant támogatás az oka annak, hogy a korábbi négy nap helyett csak fele annyi idejük van a diákszínjátszó találkozóra. Amit viszont a rendezésre tudtak fordítani az országosan a Klebelsberg Intézmény Fenntartható Központ és az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, valamint helyi és környékbeli vállalkozók támogatásának tudható be. Sőt, önkéntes gimnazisták is segítették a gördülékeny szervezést.

[caption id="" align="alignleft" width="331"] A Művelődési Ház Majoros termében, a Pinceszínházban és a Színházteremben, forgószínpad-szerűen váltották egymást a diáktársulatok
[/caption]

A „Kapcsolódások” címet viselő idei találkozó előadásait forgószínpad-szerűen, három színjátszó helyszínen, a Művelődési Ház Majoros termében, a Pinceszínházban és a Színházteremben mutatták be. A diákszínjátszók klasszikusok és kortárs drámák feldolgozásait, illtetve improvizációkat vittek színpadra drámapedagógusok iránymutatása mellett. Az előadások révén arról kaphatott képet a néző, mely témakörök foglalkoztatják manapság a fiatalságot. Jellemzően a halál kérdésköre, a droghasználat, a függőségek, a külföldre költözés vagy itthon maradás kérdése, az identitáskeresés, az eszmék és ideológiák témája érdekli őket.

Farkas János elmondta, hogy a találkozón nem állít fel sorrendet a zsűri, tanácsaikkal azonban nagyban hozzájárulnak a diáktársulatok fejlődéséhez. Dombóváron Jászai Tamás kritikus és Keserű Imre rendező, drámapedagógus alkotta a zsűrit. Utóbbi záró beszédében továbbra is nyitottságra, elmélyülésre, fel nem adásra biztatta az ifjakat, valamint a színjátszó programok szakmai és a közösségépítő szerepét emelte ki. Erre jó példa, hogy a találkozó nemcsak a komoly szakmai munkáról szól, hanem szórakoztató velejárói a közös zenélés, éneklés a Művelődési Ház körül, illetve a zenés-táncos mulatság az épületen belül.

A most következő hétvégén az általános iskolásoké lesz majd a színpad

Ifjú színjátszók terepe lesz ezen a hétvégén is a Dombóvári Művelődési Ház. Pénteken rendezik ugyanis a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó Tolna megyei fordulóját, ahova több mint kétszáz versenyzőt várnak. Kezdetben Szekszárd és Dombóvár felváltva adott helyszínt a regionális és a megyei gyermekszínjátszó találkozónak, az elmúlt években azonban Dombóváron gyűlnek össze és mutatják meg tudásukat a megyei csoportok.

Csizmazia Ferencné, a Csizmazia Alapítvány vezetője elmondta, hogy oda-vissza segítik egymást a szervezésben a Művelődési Házzal, továbbá közös szakmai napokat tartanak. A pedagógus felkészítőként is érintett, hiszen a szekszárdi Garay Általános Iskola csoportjaival rendre sikereket ér el a versenyen. Egy jó tanácsot pedig, amelyet első dombóvári előadása után kapott Kaposi Lászlótól, máig szem előtt tart. A zsűri egy beszédhibás, egy mondatos tanulója teljesítményét emelte ki, mondván, nem a szöveg, hanem a megjelenés a lényeg.

Hasonlóan szép emlékeket őriz Kollárné Kuris Piroska, az alsónánai általános iskola igazgatója is. Mint mondta, tőlük kissé messze van Dombóvár, de mindig szívesen jönnek. A szervezésre nem lehet panaszuk, a hangulat mindig kiváló, az pedig külön öröm, hogy az iskola színjátszói szinte minden évben tovább jutottak a dombóvári versenyről az országos döntőbe.