A hivatása a hobbija is

Tizenkettedik alkalommal rendezte meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a Magyar Kézműves Remek pályázatot, amelynek célja  hogy felhívja a figyelmet a hagyományőrzésben fontos szerepet betöltő mesterekre és a honi hagyományokat követő kézművességre. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy egyre növekszik a kereslet a minőségi, speciálisan magyar és művészi termékek iránt, de ehhez fontos az újítóképesség megjelenése a kézművességben a hagyomány és a speciális tudás mellett. A „Magyar Kézműves Remek” címet azok a munkák érdemelték ki, amelyekben a mesterségbeli tudás mellett ez a megújulási képesség is tetten érhető. A pályázaton indult Domokos István szekszárdi szíjgyártó, bőrdíszműves is, aki bekerül a harminckilenc kitüntető címmel jutalmazott kézműves közé.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A Domonkos István általa készített tárgyak saját egyéniségét tükrözik. Kedveli az egyéni megrendelésekkel járó kihívásokat (Fotó: Mártonfai Dénes)
[/caption]

– Miért éppen a bőrt választotta?
– Mindenképpen valamilyen természetes anyaggal akartam foglalkozni, és a bőrművesség megfelelt ennek a kritériumnak. A szerencse úgy hozta, hogy Nepp Dénes szíjgyártó mester éppen tanulót keresett, és rám esett a választás. Sokat tanulta mind tőle, mind pedig az ő mesterétől, Ambach Antaltól is. Amikor bekerültem a Nepp-műhelybe, és első alkalommal láttam, hogyan alakult át egy két és fél négyzetméteres tábla bőr csodálatos tárgyakká, tudtam, hogy jól választottam – mondja Domokos István.

A tanuló évek után sem keresett máshol munkát, maradt a Nepp-műhelyben, Mint mondja, a szíjgyártás több emberes tevékenység, a főnök szab, ő pedig összeállít, varr, tisztít. A műhelyben különféle fogathajtó szerszámokat készítenek, kettes-, négyes-, ritkán egyes fogatra, meg parádés- és maraton fogatra. Hátas szerszámok nem készülnek, bár megszerezte a nyereggyártó képesítést is. Minden egyes darabot kézzel készítenek, így minden darab egyedi. Mint István mondja, képtelen lenne egy gyárban dolgozni, szalagmunkát végezni. A szakmai gyakorlat során megtapasztalta a gyári munkát is, és hamar meggyőződött róla, hogy az nem az ő világa. Bár egyre nehezebben, még meg lehet élni ebből a munkából. Igény lenne rá, az emberek keresik a minőségi, kézműves tárgyakat, azonban sokan nem tudják megfizetni.

Domokos István szereti a kihívásokat, szívesen fogadja az egyedi megrendeléseket – például motoros táska –, amelynek során neki magának kell kitalálnia a megoldást és az ehhez legalkalmasabb technikát.
– Azt szeretem ebben a hivatásban, hogy az egyes darabok elkészítése során belevihetem az egyéniségemet egy-egy tárgyba. Szerencsésnek tartom magam, mert olyan munkát végzek, amely számomra nem munka, hanem hivatás, hobbi, szenvedély – zárja a beszélgetést Domokos István.  

Házas, feleségével egy gyermeket nevelnek.

A hobbija és a munkája megegyezik, a családdal és a kisfiával eltöltött időn kívül a hivatásának szenteli az idejét.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2014-es kézműves pályázatán az általa készített felvezető kantár elnyerte a „Magyar Kézműves Remek” elismerő címet.

Híresek voltak a kontinensen

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a szíjgyártó az emberi ruházathoz, lószerszámhoz, különböző használati tárgyakhoz szükséges szíjazatot készítő és egyéb bőrmunkát végző mesterember. A szíjgyártó mesterség valószínűleg nagyon régi a magyarságnál, már a vándorlások idején magas színvonalon ismerhették. A szó első előfordulása – helynévként – 1322-ből való. Munkájuk Európa-szerte híres volt, német és francia szíjgyártók például azért vándoroltak Magyarországra, hogy eltanulják technikájukat. A termékeik iránti kereslet a XX. században a lóállomány rohamos fogyásával nagymértékben csökkent.

Házas, feleségével egy gyermeket nevelnek.

A hobbija és a munkája megegyezik, a családdal és a kisfiával eltöltött időn kívül a hivatásának szenteli az idejét.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2014-es kézműves pályázatán az általa készített felvezető kantár elnyerte a „Magyar Kézműves Remek” elismerő címet. Híresek voltak a kontinensen A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a szíjgyártó az emberi ruházathoz, lószerszámhoz, különböző használati tárgyakhoz szükséges szíjazatot készítő és egyéb bőrmunkát végző mesterember. A szíjgyártó mesterség valószínűleg nagyon régi a magyarságnál, már a vándorlások idején magas színvonalon ismerhették. A szó első előfordulása – helynévként – 1322-ből való. Munkájuk Európa-szerte híres volt, német és francia szíjgyártók például azért vándoroltak Magyarországra, hogy eltanulják technikájukat. A termékeik iránti kereslet a XX. században a lóállomány rohamos fogyásával nagymértékben csökkent. A Domonkos István általa készített tárgyak saját egyéniségét tükrözik. Kedveli az egyéni megrendelésekkel járó kihívásokat (Fotó: Mártonfai Dénes) -->