Barátai, tisztelői köszöntötték a 90 éves Mözsi-Szabó Istvánt

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Csillagné Szánthó Polixéna, Mözsi-Szabó István feleségével, Györke asszonnyal, és dr. Máté István képviselő
[/caption]

Bevezetésként Lozsányi Tamás művész-tanár Beethoven Holdfény szonátájának első tételét játszotta zongorán. Csillagné Szánthó Polixéna, a humán bizottság elnöke köszöntötte a festőművészt, megemlítve, hogy minden alkotó nevel és tanít, ez megmaradásuk záloga. Mözsi-Szabó István hivatása a jövő szolgálata hagyományaink felélesztésével. Ezt követően rendhagyó módon a művész mutatta be életműve sarokköveit.

A legfontosabb az elkötelezettség. Volt mondanivalója mások számára, ez csak úgy lehet, hogy tiszteletben tartotta az emberek vizuális élményeit, emlékeit. Állítása szerint e nélkül nem találhat megértésre a művész.
A második fontos gondolat a pálya szó volt, hisz a képzőművészet társult a pedagógus és népművelő pályával, de egyik sem lett csúcs a másik rovására. A bajai főiskolán tanára tanácsolta neki, hogy keressen magának egy „tökös” falut, ami élményeket ad, s akkor a képzőművész alkotói pályája szárnyalni tud. Bogyiszló lett a hármas pálya katalizátora.

Pedagógus véletlenül lett, a tolnai polgári iskola befejezése után hezitált: hogyan tovább? Végül azért került Bajára, mert az volt a legolcsóbb. A hivatás legcsodálatosabb titulusa a „tanítóbácsi” volt számára. Népművelői  munkája kapcsán megjegyezte, a néptáncegyüttes vezetésével kezdődött, s mivel maga is táncolt, és érdekelte az 1900-as évek első felében élő és virágzó bogyiszlói népviselet, felhasználta az együttesben. Harmadik definícióként forrásairól beszélt: a népi kultúra, a történelem és baráti köre inspirálta. Alapvetése, hogy amit megtanult, akkor ér valamit, ha továbbadja.