Vita a több-biztosítós egészségügyről

"A meglévő egészségügyi rendszeren több pénzzel nem lehet segíteni" – jelentette ki Molnár Lajos egészségügyi miniszter az Egészségbiztosítási Reform 2007-2009 című konferencia megnyitóján, tegnap az Országházban. A tárcavezető hangsúlyozta: a reform szemléletváltást jelent az orvosoknak, a betegeknek, a patikusoknak, a kórházaknak. Az elmúlt napokban őt ért támadásokra utalva megjegyezte: “sokak szerint gyors a reform, de a várakozás több pénzt vinne el”.

Az egészségügy reformjának utolsó lépése a társadalombiztosítás átalakítása – tette hozzá. A konferencián az előkészítés alatt álló törvény egyes kérdéseire próbált előadásaiban választ találni többek között Kornai János közgazdász, Peter Pazitny, szlovák biztosítási rendszer kitalálója, Csehák Judit volt egészségügyi miniszter, Frajna Imre egészségügyi szakértő és Bauer Tamás, a Frankfurti Egyetem tanára.

“Minél alaposabb a több-biztosítós rendszer előkészítése, annál kisebb a hibalehetőség” – figyelmeztetett Kornai János – ugyanakkor “olyan messzire kell elmenni, hogy ne lehessen a reformfolyamat visszafordítható” egy másik kormány felbukkanásával. Kornai János kifejtette: a jelenlegi helyzetben arról kell dönteni, hogy a mintegy ezer milliárdos piacra beengedik-e és ha igen, akkor milyen feltételekkel a magánbiztosítókat.

Kérdéses, hogy megéri-e a befektetőknek, ha ennek az összegnek csak a tizedével gazdálkodhatnak és csak “kiegészítő” szolgáltatásokat ajánlhatnak ügyfeleinek. Szerinte jelenleg is jobb szolgáltatásokhoz jutnak a gazdagabbak, csak illegálisan. Figyelmeztetett: ebben az esetben a cégek nem kötelezhetők arra, hogy krónikus betegekkel és idős emberekkel is szerződést kössenek. Rámutatott: meg kell határozni az alapvető szolgáltatások körét, amit mindenkinek meg kell kapnia a betegnek és erre az államnak kell elkülönítenie pénzt.

"Több biztosító vehetné majd birtokba az ország második legnagyobb – több mint 1000 milliárd forintos – pénzügyi alapját", azaz a második csomagot – mondta Mikola István, a Fidesz egészségpolitikusa külön sajtótájékoztatón. Ez azt jelentené, hogy befizetett járulékaink 60-65 százalékát szivattyúznák ki a cégek és ezzel "a befektetők foglyává válna az állam". Negatív példaként az Egyesült Államok biztosítási rendszerét hozta fel, ahol 40 millió embernek nincs biztosítása, mégis kétszer annyit költenek egészségügyre, mint az állami biztosítóval működő Kanada.