TEOL

Kopcsik Lajos mestercukrász maradandót alkot egy különleges anyagból, szerepel a Guinness rekordok könyvében, egy olimpián 10 aranyérmet is szerzett. Szakmája királyaként tartják számon. Saját múzeuma van Egerben, ahol bemutatja a munkáit. Nagy álmom vált valóra, amikor utóbbi helyen találkozhattam és beszélgethettem vele.

  Kopcsik Lajos felvette hófehér, magyar koronás címerrel díszített cukrászköpenyét, és végigvezetett engem a különleges múzeumon (Fotó: Magyar Lapkiadók Egyesülete)

Odaérve tátva marad a szám. Ha nem tudnám, hogy itt minden cukorból készült, el sem hinném. Az Eger szobában Gárdonyi Géza bőrszéke és pipája is látható, természetesen cukorból. A magyar szobában egy hevesi díszpárna a vitrinben, pont olyan, amilyet a nagymamám hímzett nekem. Lajos bácsi biztosít róla, a matyó, a kalotaszegi, a hevesi motívumos párnák is cukorból készültek, és teljesen minta hűek. Hillary Clinton is ilyet kapott ajándékba. Köszönő levelet őriz tőle, valamint II. Alexij pátriárkától is, akinek ikonokat készített. A magyaros népművészeti motívumok mellett különösen édes kincs az Aranycsapat labdája is, az aláírásokkal. A barokk szobában cukorból van még a parketta is, a lágyan eső függönyök, a kottatartó, a kották, a kutya és a csontja is. 

– Mikor határozta el, hogy cukrász lesz?
– Tizennégyéves koromig beteges, gyenge kisfiú voltam, sokat hiányoztam az iskolából. Édesanyám rengeteget aggódott, mi lesz majd belőlem. Egyszer sétáltunk a főutcán, és megálltunk egy cukrászmester műhelye előtt. Amíg én a süteményeket nézegettem, anyukám észrevette az egyik sarokba kiragasztott cédulát: "Rendes fiút tanulónak felveszek". Mivel én ennek a követelménynek megfeleltem, az iskola befejezése után beálltam inasnak. Eleinte bevásároltam, takarítottam, és ámulattal figyeltem a csodálatos tortákat. Mindent kézzel csináltunk akkor még, így nagy öröm volt az is, ha a habot felverhettem, jobb- és bal kézzel is megtanultam. Így kezdődött.

– Milyen anyagból formázza, készíti ezt a sok különlegességet?
– Cukortésztából készülnek a képek. Ez a különleges anyag jobb eltarthatóságú, mint a marcipán. Talán 100 év múlva is ilyen lesz.

– Körülöttünk rengeteg díjat, kitüntetést látok. Vannak szakmaiak és nem szakmaiak. Gasztronómiai Oscar, Guinness-rekordok, aranyérmek. És kitüntetések: díszpolgári címek, tiszti kereszt, kiskereszt. Lajos bácsi az 1996-os berlini gasztronómiai olimpián tíz munkával indult, és tíz aranyérmet nyert, ezzel be is került a Guinness-rekordok könyvébe.
– 1988-ban a frankfurti gasztronómiai olimpián már nyertem egyet. Berlinben pedig egyszerre tizet raktak a nyakamba. Egy három és fél négyzetméteres cukorképpel pedig másodszor is érdemes lettem a Guinnessre.

– Mi a legfontosabb ebben a mesterségben? Lajos bácsi mester vagy művész?
– Ki tudja? Sokat segít a képzőművészet és a zene szeretete...

Az interjút Ajkay Dorottya, hetedikes szombathelyi tanuló készítette, a Magyar Lapkiadók Egyesülete „Te vagy az én emberem...” pályázata keretében