TEOL

Nemrég tizenegy garays diák társaságában tanúja lehettem annak, hogy miképp lesz egy piszkozatból újságcikk 24 óra leforgása alatt. Tolna megye egyetlen naponta megjelenő lapjánál, a Tolnai Népújságnál dolgozóknak nincs egyszerű dolguk.

Nap mint nap versenyt futnak ugyanis az idővel, hogy másnap reggelre az olvasók elégedetten tarthassák kezükben a 16 oldalas lapot. Ebbe a versenyfutásba kalauzolta el a kíváncsi diákokat az újság két munkatársa nem sokkal ezelőtt.

Első állomásként megtekinthettük a lapzártát a Népújság irodájában.

Megtudtuk, hogy az íráshoz való érzék nem elég ahhoz, hogy valaki újságíró lehessen, hiszen a cikkeiket csak úgy készíthetik el, ha arról témától függően szakértőt is kikérdeznek, illetve sok esetben engedélyt kérnek az érintettektől. Ebből kifolyólag az itt dolgozó embereknek meglehetősen kommunikatívnak, kreatívnak, nyitottnak és tájékozottnak kell lenniük.

Természetesen az újságot fenn kell tartaniuk valamiből, ezért a rengeteg tájékoztató jellegű cikk mellett reklámok is helyet kapnak az oldalakon. Ezeknek a megvalósítása azonban nem könnyű feladat – tudhattuk meg az egyik szerkesztőtől -, hiszen több körzeti hirdető újság is erős konkurenciának számít ingyenes megjelenésük miatt.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Akik mégis szívesen hirdetnek itt, biztosak lehetnek abban, hogy hirdetésüket naponta több tízezer olvasó fogja elolvasni, és köztük jó arányban lesznek az  érdeklődők.

A szerkesztőség után célba vettük a pécsi nyomdát, ahol már vártak minket este fél kilenckor. A nyomda hálózati kapcsolatban áll a szekszárdi szerkesztőséggel, ahonnan lapzárta után (19–20 óra körül) azonnal megkapják a hosszú út előtt álló, még virtuális újság oldalait.

A számítógépes beállítások után még mindig csak egy vékony, átlátszó műanyag lapokból álló „félkész terméket” tarthattunk a kezünkben. Ezek látszólag csak fekete-fehér oldalak nyomására alkalmasak. Ám miután a kezünkbe fogtunk egy nagyítót, felfedezhettük, hogy a képek és betűk apró pontokból állnak, és ezek elhelyezkedése és egymástól való távolsága adja majd a különböző árnyalatokat.

Egy színes oldalhoz négy különböző színű lapocska szükségeltetik. A négy nyomdai alapszín a cián, a bíbor, a sárga és a fekete; ezek egymásra nyomásából jön létre egy színes oldal.

A műanyag lapokon lévő információkat gépek segítségével fémlapokra másolják, azokat meghajlítják, hiszen ezek fognak a nyomdagép hengereire kerülni.

A papírteremben azt is megtudtuk, hogy itt tárolják a hatalmas, egyenként 2-300 kilós papírtekercseket, amelyekből naponta 4 tonnát használnak fel nyolcvanezer újsághoz. Ezekre a papírokra a már említett fémlemezekről közvetetten kerül fel a tinta.

A nyomtatás során a vegyi anyagok vizet vonzó és taszító tulajdonságait használják fel, hogy csak oda kerüljön festék, ahová a szerkesztők szeretnék.

Az egész kirándulás legizgalmasabb részeként bepillanthattunk abba a terembe, ahol már a gépekre van bízva minden. A négy alapszín szerint elkülönülő állomásokon egy újság másodpercek alatt haladt végig, szemmel nem is lehetett követni.

Mire körbesétáltuk a hatalmas gépóriásokat, egy futószalag már tele volt összehajtogatott újságokkal. Nagy élmény volt megtekinteni benne a rólunk készült cikket fotóval együtt, amelyet csupán néhány órával azelőtt készített a Népújság fotósa a szerkesztőségben!

Meghatározó élmény volt belelátni a szakmába

Este fél tizenegykor elégedetten érkeztünk meg Szekszárdra, hiszen tizenegy diák ismét hasznosan tölthette idejét. Többségük már jártas az újságírásban; van köztünk, aki részt vesz az iskolai diákújság, az Agyalap szerkesztésében. Cikkeik rendszeresen megjelennek a Tolnai Népújságban is. Számukra meghatározó lehetett kicsit jobban belelátni ebbe a szakmába, amellyel talán későbbi életükben is találkoznnak még.

A cikk szerzője a