TEOL

Másnap már figyelmeztető lövésről szólt a krónika, aztán meg kiderült, hogy lelőttek egy utasszállítót, fedélzetén 269 emberrel. Vélhetően azért kellett nyilvánosságra hozni a tényeket, mert az áldozatok között volt egy amerikai kongresszusi képviselő is.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Egy hír arról számolt be 1986-ban, hogy Csernobil mellett tűz ütött ki egy atomerőműben, amit szerencsésen eloltottak, bár két tűzoltó meghalt. Radioaktív anyag nem szabadult ki. Módosítgatták néhányszor ezt a sztorit is, mígnem eljutottak a végeredményhez: óriási a baj, sok a halott, még több a sugárfertőzött, felmérhetetlen az ökológiai kár. Végül 56 közvetlen áldozatot regisztráltak, és négyezerre becsülték azok számát, akik az akkor szerzett betegségben később haltak meg.

Egy hír arról számolt be 2000-ben, hogy ciánszennyezést, halpusztulást észleltek a Szamoson és a Tiszán, amiért valószínűleg egy romániai aranybányát működtető vállalat a felelős. A cégvezető azt nyilatkozta, hogy a szennyezés jelentéktelen, nem okozhat kárt a vízi élővilágban. De a tények nem ezt igazolták. Az eltávolított haltetemek mennyisége meghaladta a 120 tonnát.

Napjainkban a Veszprém megyei falvakat elárasztó vörösiszapról szólnak a hírek. Négyen meghaltak, több mint százhúszan megsebesültek; égési sérüléseket szenvedtek a maró anyagtól. A vétkes cég egyik vezetője kijelentette: nincs szó veszélyes anyagról, bár valóban irritálhatja bőrt a zagytározóból kiszabadult iszap.