Szekszárdi kivitelezésben készült el a nagy mű

Budapest és az Erdélyben található Lövéte után Szekszárdra is megérkezett a Kálmáncsehi-Liechtenstein-breviárium és misekönyv fakszimile, azaz hasonmás kiadása. Az említett két helyszínen tavaly októberben csodálhatta meg a közönség ezt a keresztény emléket, melynek eredeti és New Yorkban őrzött kézirata 1481-ből származik. Tolna megye székhelye nemcsak a bemutató révén kapcsolódik a kiadványhoz, hanem egy sokkal erőteljesebb kötelékkel is: ugyanis a kézirat együttes a szekszárdi Schöck ArtPrint Kft. kivitelezésében, Schöck Gyula tulajdonos irányításával az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából nyerte el szó szerint színpompás formáját. Ebből következően a csütörtökön délután a Művészetek Házában tartott könyvbemutatót a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, mint kiadó a Schöck ArtPrint Kft.-vel karöltve rendezte. A közönség betekinthetett a kiadványhoz tartozó tanulmánykötetbe is.

Felföldi László pécsi megyéspüspök megnyitó beszéde után Süli János, a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembehelyezéséért felelős tárca nélküli miniszter, országgyűlési képviselő, majd Horváth István országgyűlési képviselő, valamint Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója köszöntötte az érdeklődőket. A miniszter hangsúlyozta, hogy a Tolna megyeiek sok területen teljesítenek kiválóan, ezek egyik ez a hasonmás kötet, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Ugyancsak gratulált Horváth István a nem mindennapi kiadványhoz.

Ezt követően Mikó Árpád, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének igazgatója Mátyás és kora, Zsupán Edina klasszika filológus, az OSZK Res Libraria Hungariae Fragmenta Codicum kutatócsoportjának tagja A budai könyvkészítő műhely Mátyás korában, Schöck Gyula pedig Hogyan készül egy fakszimile címmel tartott előadást. Végezetül Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke zárta gondolataival a tudományos konferenciának is beillő rendezvényt. Az est végén a közönség az emeleti galériában ismerkedhetett meg kézzelfoghatóan a kiadvánnyal, illetve a kísérőkötettel, melynek Mikó Árpád és Zsupán Edina mellett Lauf Judit, az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat, Fragmenta Codicum Műhely munkatársa személyében jelen volt harmadik szerzője is.

De miért is nevezhető különlegesnek és fontosnak a Kálmáncsehi-breviárium és misekönyv? A lapunk által feltett kérdésre Zsupán Edina válaszolt.
 

– Az 1432 és 1503 között élt Kálmáncsehi Domokos székesfehérvári nagyprépost a 15. század végének egyik legjelesebb hazai bibliofil könyvgyűjtője volt – mondta a 15. századi magyar humanizmus kutatója. – Könyvtárából négy ilyen díszkódexet ismerünk. Valamennyi a magyar reneszánsz könyvfestészet kimagasló emléke. Ennek az új irányzatnak a hazai központja Mátyás király udvarában volt, s az itt tevékenykedő főpapok követték az uralkodót az új stílusban díszített kódexek szeretetében. A szóban forgó Kálmáncsehi-breviárium minden bizonnyal Budán készült, ez a kötet bizonyítja azt, hogy Mátyás alatt már létezett itt kódex festészet. A hasonmás kiadásról az a személyes véleményem, hogy magas hűséggel sikerült visszaadni az eredeti formát, ugyanazon méretben. Miután az eredeti kézirat New Yorkban található, a kiadvány révén immár megvalósult a hazai hozzáférés lehetősége is.