TEOL

Öt napon belül másodszor találkozott a két együttes az olimpián, a keddi elődöntős ütközet előtt, a pénteki csoportmecsen a spanyolok nyertek 13-11-re. Ez azonban önmagában mit sem jelentett, mert például a januári Európa-bajnokságon, ahol bronzérmes lett Merész András alakulata, 11-9-es magyar siker született a negyeddöntőben.

A londoni vízi csata mindenesetre spanyol góllal kezdődött, majd folytatódott is (0-2), mindkettőt emberelőnyből lőtték, de fórból következett a magyar szépítés is, Antal Dóra jóvoltából (1-2).

Harsant is a nézőtérről a "Ria, ria, Hungária!" több ezer magyar torokból, a szurkolók lelkesítőleg énekeltek is, de az újabb találatra a következő negyedig várni kellett, mert hosszú időre "befagyott" az eredmény.

A "jégtörés" a második negyed nyitópercében megtörtént az ellenfél révén: a spanyolok megint fórt kaptak, s be is lőtték, akárcsak a következő támadásukat egy megúszás végén (1-4). Szücs Gabriella pompás pattintásával indulhatott volna a felzárkózás, csakhogy a túloldali nagylövő Anni Espar Llaquet harmadszor is betalált (2-5). Szücs a jobb felső sarkot nézte ki magának, s az irányzék is rendben volt, de a válasz két újabb spanyol gól formájában gyorsan érkezett (3-7). A félidő hajrája azonban a magyaroké volt: előbb Antal, majd Keszthelyi Rita tette hozzá a magáét a visszakapaszkodáshoz (5-7).

A harmadik játékrész az ezúttal átlövőként jeleskedő center, Bujka Barbara bombájával startolt (6-7). Ellentételként a spanyolok felavatták a Bolonyait a kapuban váltó Gangl Edinát (6-8). A csapatkapitány Drávucz Rita rázta meg ekkor magát (7-8), s az egyenlítés is sikerülhetett volna, de kimaradt a magyar fór, a spanyolok viszont betaláltak (7-9). s

A zárónegyedben itt is, ott is kimaradtak a helyzetek, mígnem négy perccel a vége előtt a magyar kapuban landolt a labda (7-10). Drávucz szép lefordulásból, Czigány Dóra pedig átlövésből volt eredményes (9-10), de hiába, a jobban játszó spanyolok nem engedték ki a kezükből a sikert.

Eredmény, elődöntő:
Spanyolország-Magyarország 10-9 (2-1, 5-4, 2-2, 1-2)
Vízilabdacsarnok, 5000 néző, vezette: Dragan Stampalija (horvát), Massimiliano Caputi (olasz)

Magyarország: Bolonyai Flóra - Czigány Dóra 1, Antal Dóra 2, Kisteleki Hanna, Szücs Gabriella 2, Takács Orsolya, Drávucz Rita 2, Keszthelyi Rita 1, Tóth Ildikó, Bujka Barbara 1, Csabai Dóra, Menczinger Katalin, Gangl Edina (kapus)
A spanyol góldobók:  Espar Llaquet 4, Pena Carrasco, Tarrago Aymerich 2-2, Meseguer Flaque, Garcia 1-1

Merész András szövetségi kapitány: "Büszke vagyok a csapatomra. Körülbelül egy éve játszottunk a spanyolokkal, amikor azt mondtam, ez a két együttes lesz a jövő csapata, most mindkettő éremért játszhat az olimpián. Nekünk nehezebb lesz a bronzért játszani, mint az aranyért lett volna, ráadásul az ausztrál válogatott semmivel sem rosszabb, mint a döntős amerikai. Az itteni szurkolók és az otthon értünk szorítók azonban megérdemlik, hogy a csapat a szívét-lelkét kitegye a bronzmeccsen. Ez ma is megtörtént, de az akarás talán görcsösségbe ment át.
A játékvezetői tevékenységet firtató kérdésre, mely szerint a spanyolok rögtön az elején két kiállítást kaptak, Merész így válaszolt
"Vereség után nem illik a játékvezetőkkel foglalkozni, saját magunkkal kell."

Takács Orsolya: "Jobbak voltak a spanyolok, jobban elviselték a terhet, hogy döntőbe lehet jutni. Az előnyök kihasználásán is múlt, a védekezésünk a meccs második felére összeállt, feljöttünk egy gólra, de nem tudtunk élni a lehetőséggel. Meg akarjuk szerezni a bronzérmet!"

Drávucz Rita csapatkapitány: "Az elején elengedtük őket, nem kellett volna. Az utolsó negyedben is küzdöttünk, akartunk, de támadásban és védekezésben is sokat hibáztunk, így én is. Maradt a bronz lehetősége, harcolni fogunk érte."