TEOL

Noha újságíró kollégáim nagy többsége az ismételten a Magyar Szocialista Párt vezetőjévé választott Mesterházy Attila jövőre vonatkozó beszédéből elsősorban azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a 38 esztendős pártelnök egy erős és sikeres gárdát szeretne faragni a két évvel ezelőtti választási vereséget mindmáig kiheverni nem tudó MSZP-ből, számomra korántsem ez volt Mesterházy felszólalásának legérdekesebb része – és még csak az sem, hogy úgy kellene politizálni, hogy a polgárok 2014-ben azt mondják: jöjjenek újra a szocialisták –, mert hiszen ki más bízna a megújulásban és a majdani győzelemben, ha nem éppen az első ember. Na, szóval, engem a Mesterházy-féle eszmefuttatásból nemcsak, sőt, nem elsősorban a szép és ambíciózus tervek izgattak, mint inkább a hatalomban töltött időszakot értékelő olyasféle mondatok, miszerint „hiba volt, egyben fontos tanulság, hogy a kormányzásunkat nemegyszer kapkodás, rögtönzés jellemezte”, s persze, azok a nagy-nagy fogadkozások, amelyek során az újjáválasztott elnök kábé háromszázezerszer mondta el, hogy „ebből is tanultunk, abból is tanultunk, amabból is tanultunk”. És hogy ezt az ígérgetését mennyire is kell avagy mennyire is érdemes komolyan venni, azt a szocialista pártnak dr. Tulassay Tivadar gyermekgyógyász, akadémikus budapesti díszpolgári címre való jelölésével, különösen pedig a nagy magyar plágiumbotrányba belebukó és a Sándor-palotát elhagyni kényszerülő Schmitt Pál utódjával kapcsolatos össznépi ötletelés során Sólyom László egykori köztársasági elnök nevének a „bedobásával” igencsak gyorsan és roppant látványosan sikerült megmutatni.

Félreértés ne essék, Tulassay professzor minden bizonnyal kiváló tudós és még annál is nagyszerűbb rektor, aki az eddigi munkásságával bőségesen rászolgált arra, hogy a magyar főváros díszolgára legyen, na, de hogy az MSZP-nek csak és kizárólag azért jusson eszébe a neve – ugyanis itt nem másról van szó, állítsanak bármit a szocialisták –, mert az általa irányított Semmelweis Egyetem szenátusa fosztotta meg Schmitt Pál volt államfőt a  doktori volt címétől, s mert a professzor a vele szembeni bizalmatlanságra hivatkozva bejelentette a lemondását..., nos, ezt a magam nemcsak idióta rögtönzésnek, de Tulassay Tivadar szempontjából is nagyon szerencsétlen ötletnek tartom. (Nem is véletlen, hogy a rektor visszautasította a jelölést, mondván, mind saját magától, mind pedig az egyetemtől szeretné nagyon távol tartani a politikát.) No, és ha már a szocialisták „kiérlelt” és alaposan „átgondolt” döntéseinél tartunk (mert ugye, a régi-új elnöktől tudjuk, hogy a párt ma már nem kapkod összevissza, és a rögtönzésekkel is szakított), nem szabad elfeledkeznünk Mesterházy Attila zseniális javaslatáról, hogy tudniillik legyen újra Sólyom László a köztársasági elnök. Ami nem csupán nagyszerű ötlet, de kifejezetten „következetes” is, főként annak fényében, hogy az MSZP a kétségkívül öntörvényű Sólyom Lászlót éveken keresztül ütötte-vágta, sőt, Szanyi Tibornak „köszönhetően” simán le is parasztozta. Na, szóval én készséggel elhiszem, hogy a Mesterházy-csapat képes lesz a múltban elkövetett tévedésekből okulni, továbbá ugyanazokat a hibákat  még egyszer nem elkövetni, ehhez azonban nem ilyen szerencsétlen, sőt, ostoba elképzelésekkel kéne előhozakodni. Amelyek legfeljebb arra jók, hogy az ember elkezdjen röhögni.