TEOL

A bibliomantia – könyvjóslás a középkorban terjedt el, és igazából nem is jóslásnak, hanem isteni tanácsnak nevezték az apácák és barátok, akik a hozzájuk forduló bajba jutottaknak isten igéiből próbáltak választ adni kérdéseikre. A lényege ugyanaz, mint a legtöbb „véletlen választáson” alakuló jóslásnak: vaktában kell kiválasztani egy szót, mondattöredéket, vagy mondatot.

Amíg az írás nem alakult ki, az ember a természettől várt választ, magyarázatot mindarra, ami vele történt. Próbált olvasni a madarak röptéből, a felhők vonulásából, csontokból és kövekből, növényekből, vízből és homokból, vagy a csillagok állásából és egyéb jelekből. Aztán kis kavicsokra, falapkákra rajzolt jelekkel elkészítette az első kezdetleges kártyáját, runa-készletét. Az írás megjelenésével pedig a tarot-kártyát, melynek lapjaira egész sor ősi tanítást zsúfolt számokkal, betűkkel, piktogramokkal.

 

A középkorban a bajbajutottak a vallástól, Isten földi helytartóitól vártak segítséget. A papok, apácák, barátok pedig bibliai idézetekkel próbáltak útmutatást adni a hozzájuk fordulóknak. Vagy úgy, hogy vaktában felnyitották a bibliát, és onnan olvastak fel egy „megfontolandó isteni üzenetet”, hol úgy, hogy már előre kiírtak a Szent Írásból egy-egy idézetet, és abból kellett húznia a hozzájuk fordulóknak.

A cikk folytatása az ASTRONET.HU oldalán>>>