TEOL

- Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de már egészen kis koromban tudtam, hogy óvónő szeretnék lenni - mondta Badics Tiborné, akit nemrég - mint az lapunkban korábban már megjelent - Brunszvik Teréz-díjjal méltatott kiemelkedő óvodapedagógiai munkásságáért a nemzeti erőforrás miniszter.

- Édesanyám dajkaként dolgozott, innen jött az indíttatás - emlékezett vissza a szakember, akit egykor bogyiszlói lányként Liszkai Erzsébet néven ismerhettek a helybeliek.

Hozzátette, édesanyjától a szakma szeretete mellett útravalónak kapta még, hogy ha valamit csinál, azt szívvel-lélekkel tegye. Ennek nagy hasznát vette az életben. Az általános iskola után, a tolnai Földvári Mihály Gimnáziumban tanult, majd Kecskeméten szerezte meg óvodapedagógusi képesítését, melynek birtokában a szekszárdi 1. számú Kölcsey oviban kezdett el dolgozni.

Életének 13 éve kötődik az intézményhez, erre az időszakra ma is szívesen gondol vissza. Aztán kapott egy ajánlatot, amit elfogadva a Tolna Megyei Pedagógiai Intézethez került (későbbi nevén Tolna Megyei Általános Művelődési Központ).

A gyerekek azonban még sokáig hiányoztak neki, és az azonnali visszajelzés is, hiszen ha óvónőként valamit jól csinált, az ott azonnal tükröződött a gyermekek mosolyában.

Ugyanakkor a szakmai „háttérmunkát” is nagyon szerette, hiszen mindig is vonzotta minden ami az óvodához kapcsolható. Az intézetben óvodai munkatársként a megyei óvodai munkaközösség segítése, tanácsadás, képzések konferenciák szervezése volt a feladata.

Az elmúlt évtizedek alatt sok változás történt a közoktatásban, melyekben pedagógiai szolgáltatással segítették át a szakmát. Egyik kedvenc időszaka 1986-tól kezdődött. Akkoriban már egyre inkább teret engedtek a szakmai megújulásnak, fejlődésnek.

Aztán a rendszerváltás időszakában az óvodák túlélésért kellett küzdeniük. Akkoriban ugyanis az volt a kormányzati elképzelés, hogy a kisgyermeknek a családban a helye. Ebben az időben alakult meg a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület, és a hatékony szakmai összefogásnak köszönhetően megmenekült az intézményrendszer, amelynek létjogosultságát évszázados múltja is alátámasztja.

Az óvodapedagógia tartalmi megújulását támogatták akkor is, amikor az oviknak az alapprogram alapján el kellett készíteniük a helyi programjaikat, vagy amikor megjelentek a különböző pályázatok. 

Közben számos országos mérésben, programértékelésben, munkaanyag kidolgozásában vett részt. A Tolna Megyei Általános Művelődési Központ dolgozójaként tavaly szeptemberben ment nyugdíjba.

Mint elmondta mindig is szeretett csapatban dolgozni, és úgy érzi pályája során a szakmaiak mellett nagyon értékes emberi kapcsolatokat épített, és mindenki, akivel élete során találkozott, hozzátett egy kicsit ahhoz, hogy ezt a díjat megkaphatta. 

Nyugdíjasként sem pihen, hiszen közoktatási szakértőként, tanácsadóként ugyanúgy járja az országot, segíti az óvodákat, amiben csak lehet. Törekszik naprakész lenni az intézményeket érintő jogszabályokból és a pályázati lehetőségekből, és bízik abban, hogy még néhány évig tudja folytatni ezt a munkát.

Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy nem csak szakmai sikereket könyvelhet el, hiszen két gyermeke, fia és lánya is sikeres a maga szakterületén, és két unokával is megajándékozták már.

Tíz éve találkoznak rendszeresen a nyugdíjas óvónők

Egy évtizede Fábián Andrásné indította el Lengyelben Tolna megye nyugdíjas óvónőinek szakmai és baráti találkozóit, ebből az is kiderül, hogy idén tartják meg a tizedik alkalmat a pedagógus nap környékén.

Az óvónői kör néhány évvel ezelőtt Magyarország első óvodaalapítója nevének felvételével megalakította a Brunszvik Teréz Tolna Megyei Nyugdíjas Óvónők Szakmai és Baráti Egyesületét, melynek kuratórium elnökének Badics Tibornét választották.

A Magyar Óvodapedagógiai Egyesülethez tartozó szervezet célja, hogy összefogja a megye nyugdíjas óvónőit, és gondozza a megye első, lengyeli óvodamúzeumának gyűjteményét.