TEOL

A gyermeknevelés egyik legsarkalatosabb kérdése, mit csináljon a szülő, amikor a gyerek a földön fetrengve hisztizik, vagy az Istenért sem akar szót fogadni. Sokszor rendkívül nehéz megtalálni az arany középutat a drákói szigor és a megengedés között, így ebben a témában Sebestyén Györgyi, az I. számú óvoda Kindergarten vezetője igyekszik segíteni a tanácsaival.

Szerinte a büntetés eszközének például nem az agresszív magatartást, kiabálást vagy esetleg a testi fenyítést kell tekinteni, hanem a jutalmazás megvonását.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Mint mondta, egy gyerek számára a szeretet, a bíztatás a legfontosabb, ezek váltják ki számára az öröm érzését. Vagyis, ha a szülő így reagál valamire, azt a lurkó legközelebb is szívesen teszi, hiszen tudja, hogy ezeket kapja cserébe. Viszont ha rosszat tesz, és azt tapasztalja, hogy a szülő semlegesen viszonyul hozzá, nem foglalkozik vele, átnéz felette, nagy valószínűséggel abba fogja hagyni. Természetesen ilyenkor azt is el kell neki mondani, hogy mit csinált rosszul, és mi lett volna a helyes. A

hagyományos büntetési módszerek egyébként sem válnának be a legkisebbek (2-3 évesek) esetén, ők ugyanis még nem értenék meg ennek lényegét. Azt viszont tökéletesen értik és érzik, ha az ember nem mosolyog rájuk, vagy úgymond elfordul tőlük.

Így előbb-utóbb kialakul bennük az az értékrend, hogy milyen viselkedésért jár szeretet és dicséret, és miért cserébe kap közönyt. Épp ilyen fontos azonban a mintakövetés is, hiszen a gyerekek „kiskacsa” módjára utánozzák azt, amit látnak.
És pont ez az a tény, ami miatt nagyon meg kell gondolni, hogy a szülő milyen büntetési módszereket alkalmaz.

Sebestyén Györgyi elmondta, azok a csemeték, akiket megütnek otthon, ugyancsak meg fogják verni a többi gyereket, hiszen ezt a példát látják maguk előtt. Igaz ez arra az esetre is, amikor a szülő elveszi a játékukat megtorlás képpen, amit szintén megtesznek majd ők is az óvodában.

Sajnos egyébként a verés a legtöbb esetben nem más, mint a szülő tehetetlensége, amikor már kifogy a nevelési eszközökből. A túl gyakori, vagy túl erőszakos büntetés letöri a kicsi önbizalmát, motiválatlanná, kedvetlenné és agresszívvé válhat, amit a későbbi életében is magával cipelhet majd.

Ha tehát az egész nap abból áll, hogy tiltják, fegyelmezik, az azt eredményezi, hogy állandó stresszben él majd, amit valahol le kell vezetnie. Így a szülő könnyen csöppenhet egy ördögi körbe.

Könnyebb kezelni a helyzetet, ha az ember arra gondol, hogy a lurkó nem rosszindulatból csinálja azt, amit, csak még nem tudja, hogy mit és miért kell úgy tenni, ahogy.

Szintén nagyon lényeges elem -bár olykor épp annyira nehéz is - a türelem és a következetesség. Meg kell tanulnia, hogy amit nem szabad, az holnap is tilos lesz, és éppúgy el kell neki mondani mindaddig, amíg el nem jut a kis tudatáig. Sok szülő esik abba a hibába, hogy egy idő után elfárad és feladja, ezzel azonban a korábbi munkája is kárba veszhet, majd kezdődik minden előröl.