TEOL

– Több mint 20 százalékkal nőtt a magyar mezőgazdaság teljesítménye 2011-ben – mondta Czerván György. – A reáljövedelmek is jelentősen emelkedtek. Az ellenzék szerint azért, mert jó volt az időjárás és a piaci árak is jól alakultak, miközben a kormány nem tett semmit.

– Akkor kezdjük az időjárással...
– Az időjárás valóban kedvező volt, de ne felejtsük el a nagy májusi fagyot, amely Szabolcsban, Bács-Kiskunban és a Dél-pesti körzetben okozott érzékeny veszteséget a gazdáknak. És ugye emlékszünk: a 2010. évi őszi belvíz gátolta a munkálatokat, s ez hatással volt a termésre, míg 2011 őszén az aszály, a csapadékhiány okozott gondot. Bár az is igaz: amikor a legjobban kellett, akkor azért volt csapadék. A természet így oszt igazságot.

– Milyen szerepe volt a jó gazda gondosságának?
– Ez fontos még az időjárással vívott harcban is. Mert ha kevés a csapadék, akkor a kárt megfelelő technológiával lehet enyhíteni. Ha le kell zárni a talajt, akkor menni kell szombat-vasárnap és akár éjjel is, hogy megőrizzük a nedvességet.

A gazda nem mondhatja azt, hogy majd a síelés után megyek ki a földre, mert lehet, hogy addigra már az a kevés csapadék is elpárolgott. Sok múlik a gazdán és a technológián is.

– A piac azért segítette a termelőket?
– A kép árnyaltabb. A növénytermesztésben dolgozók számára kedvezőek voltak a piaci viszonyok. De az igazán nagy árugrás 2009–2010 között következett be. 2011-ben is tartott a növekedés, de már sokkal kisebb volt a dinamikája. Ennek mozgatója az élelmiszer iránti globális kereslet növekedése. Tehát nem a magyar időjárás emelte az árakat, hanem a világpiaci kereslet.

Az állattenyésztés területén is elindult a változás a 2009-es mélyponthoz képest. Erre nagy szükség volt, mert a takarmányárak rontották a jövedelmezőséget. A kertészeti ágazatban a német baktériumfertőzés megzavarta a fogyasztókat, amit igyekeztünk kezelni. Ez az egész uniót megrázta, majdnem padlóra küldte a zöldségtermesztést. Ugyanúgy, mint a dioxin-ügy a sertéságazatot. Akkor is egészen határozottan léptünk fel, leállítottuk a német importot. Ezzel megmentettük a magyar termelőket. Zöldségek esetében azonban nem egyszerű visszaszerezni a fogyasztói bizalmat.

– Milyen kormányzati intézkedések születtek?
– Sokszor kellett tűzoltómunkát végezni, mivel gyorsan jön a baj, gyorsan kell a segítség is. Ilyen például a fagykárhitel. De már a kockázatkezelési törvényt is megszavazta a parlament, amely az idén indul, és nagyobb biztonságot ad, s mindenfajta elemi kárra védettséget nyújt. Több hitelkonstrukció is enyhíti a tőkehiányt. A bankok ugyanis hol kivonulnak, hol visszatérnek az ágazatba. Most éppen jönnének, de ez a szándék bankonként eltérő, és az adott üzletpolitikától függ.

Létrehoztuk a vis maior hitel konstrukciót, az állattenyésztés támogatására szolgáló normál forgóeszközhitelt. Ezek mind-mind kedvezményes lehetőségek. Egyre népszerűbb az agrár Széchenyi-kártya, hiszen könnyen hozzáférhető és szabadon felhasználható. Arra is alkalmas, hogy kiváltsák vele a korábbi, rosszabb hitelt.

– Az ágazatban nélkülözhetetlen a támogatási rendszer. Mire lehet számítani a jövőben?
– Az agrár- és vidékfejlesztési támogatások három részből állnak. A közvetlen uniós források közül a legismertebb a területalapú támogatás és egy folyamatosan csökkenő piaci támogatás. A területalapú támogatás több mint 300 milliárd forint évente.

A magyar mezőgazdaság részaránya az unión belül 2 százalék, amely megegyezik a lakosság arányával, ezzel szemben agrár- és vidékfejlesztési jogcímen 3-3,5 százaléknyi forrást kapunk. Ez több száz milliárd forintot jelent. Ezt az öszszeget nemzeti forrásokból nem lehetne finanszírozni, tehát az agráriumban dolgozók számára a nehézségek ellenére is fontos az uniós tagság.

Ha úgy tetszik: haszonélvezői vagyunk az uniónak a bürokrácia, a parasztbosszantó jogszabályok ellenére is. Van úgynevezett társfinanszírozott támogatás is, amelyből a legismertebb az ÚMVP, legújabban Darányi Ignác-terv, amely például már a tanyaprogramot is támogatja, és van a tisztán nemzeti támogatás. Ez utóbbinak a nyolcvan százaléka az állattenyésztést segíti.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Nagy szükség van erre a megbomlott egyensúly helyreállítása érdekében. Ezt a pénzt arra fordítjuk, amit még az unió egyáltalán engedélyez. Ilyen például a sertéságazatban mintegy 6 milliárd forintnyi állatjóléti támogatás. Ezeket a lehetőségeket is igyekszünk teljes egészében kihasználni, amire az idén is biztosítjuk a szükséges pénzt.

– A jelenlegi helyzetben milyen a kívánatos egyensúly a két ágazat között?
– A jelenlegi 70-30 százalékos arány már a növénytermesztést is veszélyezteti. Az állattenyésztők költségeinek a 65-70 százalékát a takarmány teszi ki. Ismert a régi öregek igazsága, hogy a legjobb a kukoricát bőrben eladni.

Sajnos még mindig alacsony feldolgozottságú termékeket állítunk elő, ezen változtatni kell. Sőt! Még több hasznot hozna, ha az alapanyagexport helyett feldolgozott termékeket vinnénk ki. Az állatexport kevesebbet hoz, mintha feldolgozott, kiváló húsipari termékeket, hungarikumokat kínálunk a piacon.

– Mi a jó arány?
– Igazából még ma is az 50-50 százalék. Hogy mikorra lehet ezt elérni, az a közös agrárpolitika reformjától is függ. Ehhez az állattenyésztést is hathatósan kellene támogatni Brüsszelben is.

– Örök a kérdés: kisüzem és/vagy nagyüzem?
– A mezőgazdaság olyan meghatározó része a nemzetgazdaságnak, ahol minden szereplőre szükség van. Kiváló adottságaink vannak, de nem vagyunk olyan gazdagok, hogy bárkiről is lemondjunk. A nemzeti agrárstratégiában is megfogalmaztuk, hogy a kicsi, a közepes és a nagyüzemre is szükség van. A sokszínű mezőgazdaság inkább előny, mint hátrány.

Az a lényeg, hogy minden termelő értéket állítson elő, függetlenül attól, hogy önellátásra, helyi vagy nagyobb piacra dolgozik. A lényeg az, hogy minél több embert foglalkoztasson és vállaljon szerepet a társadalmi életben, a helyi szervezetek támogatásában. A sokszínű, több lábon álló mezőgazdaságé a jövő.

– Nincs ebben ellentmondás?
– A kormányprogramban valóban benne van, hogy a családi vállalkozásokat kiemelten kell támogatni, hiszen ezek jobban ki vannak szolgáltatva, mint a nagyok, és kisebb a mozgásterük is. Ez a két dolog nem mond egymásnak ellent, sőt, csak egy nagyüzem képes a kicsiket bevonni, integrálni. A szembeállítás felesleges és értelmetlen.

– A föld életet ad. És munkát is kínál az embereknek?
– A foglalkoztatást a termelő ágazatokban kell növelni, hiszen 3 millió ember nem képes eltartani 10 milliót. De azt is tudni kell, hogy nem a szántóföldi növénytermesztésben és az állattenyésztésben lehet többeknek munkát adni.

Fajlagosan nem lehet óriási bővülő létszámmal számolni, mert az a versenyképesség rovására megy. A modern technológia élőmunka-kímélő. A kertészeti ágazatban viszont jók a lehetőségek. Ezért is enyhítettünk a termálvíz-visszasajtolási kötelezettségen, mert ez jövőre már hatalmas költséget jelentett volna.

Tudjuk, hogy ez átmeneti megoldás, de dolgozunk a fenntartható változaton is, amely valamennyi szempontot figyelembe veszi. Válságban növekedni kell! Íz- és aromavilágban verhetetlenek vagyunk. Ráadásul ezt az ágazatot nem sújtja bonyolult kvótarendszer. A kiváló minőségű termék korlátlanul eladható, ha megfelelünk a piac igényeinek, s betartjuk a szerződéses fegyelmet.

Ebben az ágazatban ráadásul nagyon sok betanított és szakmunkás is elhelyezkedhet. S ekkor egyre több kereskedő lesz, aki kifejezetten magyar terméket forgalmaz majd. Meghódíthatjuk a környező országok piacait. Jó példa erre a kiváló magyar bor, amely egyre több országban keresett.

– A pénz beszél, a fogyasztó nem nézi, honnan származik
a termék, ha az az olcsó...
– Valóban, az emberek többsége az árat nézi, nem pedig a minőséget. Nem azért nem veszi, mert nem akarja, hanem azért, mert nem tudja megfizetni a hazait. A fogyasztói tudatosság befolyásolása fontos, amely pénzkérdés is. Ugyanakkor a gazdasági növekedéshez fizetőképes keresletre van szükség. Ennek érdekében fordítjuk le a nemzeti és vidékfejlesztési stratégiát ágazati programokra az állattenyésztésben és a növénytermesztésben is.

– Több embert foglalkoztathat a mezőgazdaság a jövőben?
– Nehéz pontosan meghatározni, hányan is élnek ma a mezőgazdaságból, hiszen például az is kérdés: hogyan számoljunk az önfoglalkoztatókkal, az alkalmazottakkal, akik gazdálkodnak is. Az tény, hogy több tízezer ember találhat munkát a jövőben egy nemzetgazdasági szinten jól menedzselt agráriumban. Sokan találhatják meg számításaikat az erdészetekben, vagy éppen a feldolgozóipar fejlesztése által, amelyhez pályázati forrásokat is biztosítunk.