TEOL

– Egy ilyen díj arra ösztönzi az embert, hogy visszagondoljon az eltelt évekre. Én is ezt tettem, s mondhatom, rengeteg szép emlékem fűződik Bonyhádhoz, a munkámhoz, és a mai napig kiváló, segítőkész kollektíva vesz körül – mondta el kérdésünkre Gergely Tiborné. Katalin 33 éve dolgozik. 1976-ban érettségizett, a vizsgát követően a Tolna megyei állami Építőipari Vállalatnál helyezkedett el, majd a bonyhádi Vasipari Szövetkezetnél.

  Gergely Tiborné: Nagyon szeretem a munkámat, az pedig külön öröm, hogy mások is elismerték igyekezetemet (Fotó: Kiss Albert)

A bonyhádi tanácshoz 1977-ben került gyakornokként. Időközben elvégezte Budapesten az Államigazgatási Főiskolát, és 1981-től már ügyintézőként dolgozott a völgységi városban. A terv- és munkaügyi osztályon, a titkárságon és az adócsoportban is szerepet vállalt az évek során, 1994-től pedig a szociálpolitikai osztályon, amelyen jelenleg csoportvezetőként látja el feladatait.

– Nagyon szeretem a munkámat, az pedig külön örömmel tölt el, hogy mások is elismerték igyekezetemet. A családom és a kollégáim bíztatása, segítőkészsége jelenti számomra a legfőbb támaszt a mindennapokban – hangsúlyozta a kitüntetett. Kevés szabadidejét legszívesebben szerettei körében tölti, férjével, Tiborral három gyermeket nevelnek: Donátot, Idát és Grétát. Az olvasásban és a kertészkedésben is örömét leli. Korábban a sportban is jeleskedett, Istenes László tanítványaként az NBII-es bonyhádi röplabdacsapatban játszott.