TEOL

Összesen 257 objektumot – főként sírokat – tárt fel. A többnyire urnaként használt mészbetétes edények vizsgálatára koncentrált elsősorban. Olyan eredményeket ért el, amilyeneket Wosinsky Mór óta még senki.
Az egykori régész-pap akadémiai székfoglalójának tárgya ez volt 1904-ben: a mészbetétes edények. A további kutatások sok mindenben nem jutottak dűlőre. Dr. Szabó Géza most egy csomó kérdőjelet félrepöckölt.

A Bonyhád térségi ásatások során bebizonyosodott, hogy e kultúra keleti gyökerű, csak a Kárpátokat megkerülve, hozzánk nyugatról érkezett, a bronzkori népek közvetítésével. A folyamat körülbelül időszámításunk előtt 2400-tól 2200-ig tartott. A Völgységben feltárt legrégebbi sírok az időszámítás előtti 2200 körüli évekből valók. A legfiatalabbak időszámítás előtt 1400 körüliek.

Korábban úgy gondolták, hogy az úgynevezett tekercselt pálcikás és a szélessávos díszítés két kultúra emlékét őrzi. Ám most bebizonyosodott, hogy a kettő: egy. Sikerült kimutatni a folyamatosságot.

Kutatták a motívumrendszer jelentéstartalmát is. Meglepő felfedezésre jutott dr. Szabó Géza. A díszítő elemek azt jelzik, hogy kinek a hamvait helyezték az urnába. A kutatók most azt próbálják kideríteni, hogy maga a mészbetét mit tartalmaz. Az egyértelmű a régész szerint, hogy égetett csontmaradványokat dolgoztak bele, de azt nem tudni, hogy kiét. Egyelőre az emberi és állati maradványok azonosítására, megkülönböztetésére nincs mód.

Az ásatási és kutatási eredményeket most adta közre dr. Szabó Géza, egy, Hajdu Tamás antropológussal közös publikációban. A tanulmány szinopszisa angol nyelven is hozzáférhető.