TEOL

  Dr. Sík Erzsébet az ideggyógyászatot cserélte radiológiára. Augusztus 20-án Közjóért kitűntetéssel ismerték el munkáját (Fotó: Gottvald Károly)

– Ideggyógyásznak készült, végül radiológus lett, miért?
– 1969-1982 között dolgoztam az ideggyógyászati osztályon, 1973-ban szakvizsgát tettem Csanaky főorvos úr mellett. A szakmán kívül tőle emberséget, tisztességet is tanultam. Magas színvonalú munka folyt. Távozása után más normák szerint nem akartam dolgozni, de a várost nem szerettem volna elhagyni, így radiológus lettem. Az ágy melletti munka még ma is hiányzik.

– Gondolom, óriási fejlődés történt az orvostudománynak ezen a területén is...
– Hatalmas technikai fejlődés ment végbe, amit sok tanulással, kitartással lehetett követni. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert 1982-1986 között még a hagyományos radiológia alapjait is megtanulhattam, 1986-ban szakvizsgáztam. Ebben az időben új módszerek – ultrahang, computer tomográfia (CT), angiográfia – tanulására volt módom. A Műtőblokk beindulásával 2007-óta újabb kihívásokkal kerültünk szembe. Munkatársaimmal, akik mindig mellettem állnak, sokat küzdöttünk, tanultunk, közben jó közösség kovácsolódott. Kórházunkban digitális kép előállítására, archiválására van lehetőség. A képeket az intézményen belül, külső kórházak felé közvetlenül továbbítani tudjuk. Ezek a drága berendezések 5 évenként cserére szorulnának, mivel annyit fejlődik a technika. Jelen gazdasági helyzetben az igazgatóink bravúrja, hogy még működik a kórház. Optimista vagyok, remélem, hogy a következő évben az Európai Uniós pályázattal készülő beruházások lehetővé teszik, hogy új sokszeletes CT és MR-berendezést is bekapcsolhassam.

– Kollégái szerint az Ön kedvenc mondása: "óvatosan a röntgensugarakkal"! Mit értsünk ez alatt?
– A legfőbb célomnak tekintem, a betegek és a sugaras szakmában dolgozók sugárterhelésének csökkentését. A röntgensugár nagyszerű eszköz az orvosok kezében, de az élő sejtre és a génekre károsító hatása van. A legeredményesebb sugárvédelem, az indokolatlan vizsgálatok visszaszorítása! A betegeknek is van felelőssége. Jelezzék orvosuknak, hogy mikor jártak röntgen vizsgálaton, a meglévő felvételek megtekintése is elegendő lehet a jelen betegségükben. A hagyományos röntgenben a legnagyobb sugár mennyiség az ágyékigerinc és a vastagbelek (kontrasztanyaggal történő feltöltése) vizsgálatánál, valamint a CT-ben az egésztest vizsgálatnál éri a beteget. A vizsgálatok során használt vénás kontrasztanyagok a vesét károsíthatják. Ez úton is kérem a betegeket, hogy ilyen vizsgálat előtti napon bőven fogyasszanak folyadékot, hogy a szövődmények elkerülhetők legyenek. Minden diagnosztikus orvos kötelessége felmérni, hogy nincs-e más módszer röntgen helyett például ultrahang, amivel célba lehet érni.

– Több mint négy évtizede dolgozik, változott-e ez alatt, és ha igen, akkor miként az orvos-beteg kapcsolat?
– Az orvoslás hivatás, nem szolgáltatás. A hivatáshoz szeretet, alázat, szerénység szükséges a mindennapi tanuláson kívül. Az egészségügyben csak egy kérdés lehet, hogy "mi jó a betegnek". Az orvos-beteg kapcsolat bizalmon alapul, ami megroppant. Gazdasági és erkölcsi válság van, az értékek fejen állnak. Sok tennivaló van, az egészségügy ezer sebből vérzik, nagyon fontos a fejlesztés, a bérek rendezése. Legalább ilyen fontos az orvos-beteg közötti bizalom visszaállítása.

– Szekszárdi, itt született, itt járt általános-és középiskolába, és idejött vissza az egyetem elvégzését követően, mondhatjuk, "tüke-szekszárdi". Mit jelent Önnek ez a város, az itt élő emberek?
– Az egyetem után félve jöttem haza, hogy meg tudok-e majd felelni a szekszárdiak elvárásainak. Szűkebb hazám az Újváros, ahol senki sem szólít főorvosasszonynak, hanem csak Sík Erzsinek. Azt hiszem, ez a legnagyobb elismerés, hogy közülük valónak éreznek és bizalommal fordulnak hozzám. Az itt élő emberektől sok szeretetet kapok, ami átsegít a mélypontokon.

– Mit szólt a kitüntetéshez?
– A kitüntetés váratlan volt, de nagyon jól esett. Benne van mindazok érdeme is, akik segítettek az úton.