TEOL

– Jövőt meghatározó szemléletbeli változások indultak  az elmúlt két évben a magyar vidékfejlesztésben, amelyek újra világszínvonalúvá tehetik a hazai termékeket és szolgáltatásokat – mondta Horváth István. – Felértékelődik a vidék munkája, erőteljesebbé válik az ott, valamint a mezőgazdaságból élők érdekeinek a védelme. Az elvégzett munka mellett ezt a törekvést erősíti még a minisztérium elnevezése is.

– Ezt alátámasztja a törvényhozói munka is?
– Számos olyan törvény, illetve módosítás született, amely úgymond igyekezett helyzetbe hozni a kistermelőket, az ágazatban gazdálkodókat, szaporodtak a hungarikumok, ezáltal is felértékelődtek a magyar termékek. Bebizonyosodott, hogy van értelme értéket teremteni az agráriumban.

Horváth István (Fotó: Kiss Albert)

– Azért a szabad pálinkafőzés lehetőségének megteremtését sokan szemfényvesztő politikai fogásnak tekintették.
– Pedig nem arról szólt a dolog, hogy ebben az országban attól a naptól kezdve mindenki pálinkát főz, és a hivatalos lepárlók pedig tönkremennek. A kezdeményezés nem is az alkoholizmus terjesztését célozta, hanem arra ösztönzött, hogy az utánozhatatlan ízű, megtermelt magyar gyümölcs ne vesszen kárba, ami más módon nem értékesíthető, készüljön belőle pálinka. Így nem valamilyen ízesítésű szeszes ital kerül az asztalra, hanem eredeti magyar kisüsti. A magyar pálinka nem pusztán hungarikum, hanem a világversenyeken elismert értékes, versenyképes termék.

– Az új szabályozás hatására felélénkült az őstermelői piac?
– Van egy elvem: mindent, amit lehet, a választókerületemben vásárolok. Így is látom: egyre többen árulják termékeiket, viszik a piacra a házi zöldséget, gyümölcsöt, hústermékeket. Ezzel is javul a falvak népességmegtartó képessége. Ha vidéken is lesz értelme értéket teremtő, megélhetést biztosító munkát végezni, akkor nem fogy el a falu, ott maradnak a fiatalok. Ezért minden lehetséges eszközzel erősíteni kell, hogy a magyar termék érték!

– A vásárlók még mindig inkább az olcsóbbat, mint a magyart keresik.
– Fontos, hogy az emberek képesek legyenek megvásárolni a magyar árut, ezért a versenyképes magyar termékek szószólójának tekintem magam. Át kell törni a gátakat. Szükség van kiváló minőségű alapanyagokra, modern feldolgozó üzemekre, mert akkor valóban elmondhatjuk, hogy az adott áron a magyar terméknek nincs párja a világon. A következő két év feladata azoknak a szövetkezéseknek, integrációknak a gyorsított létrehozása, amelyek közelebb visznek a célhoz. A vásárlók nálunk is elsősorban árérzékenyek, de egyre erősödik az a réteg, amely tudatosan a kiváló magyar versenyképes termékeket választja.

– Mint a szekszárdi borokat?
– Például. Az egyébként kiváló szekszárdi borok az összefogásnak és a fejlesztéseknek köszönhetően is versenyképesek. Az elmúlt három évben a nemzetközi és hazai megmérettetéseken önmaguk annyi érmet nyertek, mint a többi magyar borvidék összesen. De számos más Tolna megyei példát is említhetnénk, a faddi hidegen sajtolt olajokat, a szedresi epret vagy dinnyét, a bogyiszlói paprikát, vagy éppen a bátaszéki baromfitermékeket. Sok még a dolgunk, de jó úton járunk.

– Bizottsági alelnökként értékelte a kormány kétéves vidékfejlesztési munkáját a Parlamentben. Miért adott piros pontot, s melyek azok a területek, ahol előbbre lépést vár?
– Már érzékelhető például a könnyített közbeszerzési törvény hatása a közétkeztetésben, hiszen egyre több helyi terméket használnak fel. Az áttörés nem a zöldségfélék esetében következett be, az még idényjellegű. De a vágópontok szabályozásával egyre több helyi hústermék kerül a helyben készült ételekbe. De figyelemre méltó, hogy megduplázódott az egyszerű foglalkoztatásban részt vevők száma. Az illetéktörvény módosításával illeték- és adómentessé vált a családon belüli gazdaság átadása, bevezettük a másodlagos élelmiszerellenőrzést, így gyorsan reagáltunk a sertés-dioxin, illetve a spanyol uborkabotrányra. Kiszámíthatóbb lett a Leader-csoportok finanszírozása, megszületett az új GMO-rendelet, a kormány elfogadta a Nemzeti Vidékstratégiát, és meghosszabbítottuk a külföldiek földvásárlási moratóriumát 2014. április 30-ig.

– Apropó föld. Komoly médiafigyelem övezi az állami földterületek bérbeadását. Van alapja?
– Az a célunk, hogy a helyben gazdálkodó magyar állampolgároknak jelentsen megélhetést és jövedelmet a magyar föld. Az állami földek bérbeadásából politikai ügyet csináltak az ellenzéki pártok. Az összes bérbe adható termőföld mindössze egy százalékáról van szó, a pályáztatott területek öt százalékát sem éri el. Volt olyan terület, amelyre egy pályázó jelentkezett, ott is visszaélést sejtettek „figyelmes" ellenzéki politikusok. Érdekes, senki sem beszél a több mint hétszáz nyertesről, ami a pályáztatott területek kilencvenöt százaléka, s akiknek ez a program valóban a megélhetést jelenti. Minden verseny ilyen, a vesztes rendszerint csalást kiált!

– Van hiányérzete?
– Igen, hiszen késik a kamarai törvény és a földtörvény. Az lenne a szerencsés, ha legalább a kamarai törvényt még a nyári szünet előtt lezárnánk. Szükség lenne egy erős agrárkamarára, amely sok szempontból elérhető, bizonyos szempontból kötelező is. A francia és osztrák példák azt mutatják, hogy az egy jogi személyiségű, erős agrárkamara a vidékfejlesztés megkerülhetetlen védőhálója, amely garantálja a nemzeti értékek hosszú távú megőrzését. A jól szervezett, területi irodákkal rendelkező kamara képes segíteni a gazdákat az uniós támogatások elnyerésében, a kamarai osztályokon keresztül pedig ösztönzi az integrációt. A földtörvényt az őszig, vagy a jövő év tavaszáig el kell fogadni, mert fontos jogszabályról van szó. Szükség van erős ágazati, stratégia döntésekre is: lesz sertésstratégia, amelynek célja, hogy a 3 milliós állomány megduplázódjon, épüljenek feldolgozók, amelyek munkahelyeket teremtenek. Az uniós szabályokat be kell tartani, de fontos tapasztalat, hogy nem szabad túlhajtani azokat, hiszen a piacon verseny van, nekünk is versenyképes áron kell termékeket előállítani.