TEOL

- Ezt a sportot nem nekem találták ki – szögezte le Máj Zoltán, Értény polgármestere a szombati kistérségi polgármesteri horgászversenyen, egyben elejét véve az „Aztán vannak-e nagyok?" típusú kérdéseknek. A faluvezető mindazonáltal jól érezte magát a kisszékelyi Csádés-tó partján, csakúgy, mint a társaságában levő horgászók, többek között Tóth Tibor körjegyző.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Harmadik éve rendezik a programot Kisszékelyben. Ideálisabb helyszínt nem is igen lehetne találni rá, hiszen a tó a faluban, az út mentén, mégis természeti környezetben fekszik, a fákkal övezett part rendezett, és ami legalább annyira fontos, nem esik az eső.

Legalábbis szombaton nem, ami azért nagy szó, mert azon a napon (is) szinte az egész megye ázott. A gondos főszervező, Keresztes László, Kisszékely polgármestere azonban ezt is elintézte. Igaz, az esőtől tartva sokan maradtak távol az idei programtól.

Nem úgy Herdics Béla, Pincehely első embere, aki atlétatrikóban fürkészte a kapásjelzőket. A polgármester gyakorlott horgász, a Sióra és a Kaposra jár pecázni, talán nem volt véletlen, hogy egy szép ponttyal és kárászokkal, keszegekkel a polgármesterek között végül ő lett az első.

A faluvezetők zöme azonban nemigen vette komolyan a horgászást. A vendégként Sárszentlőrincről érkezett Demény Károly szerelése például egy fél méteres bot volt, amelyre nemzetiszínű szalaggal átkötött bálamadzag volt kötve, a horgot egy meghajlított szög jelképezte. Neki már a megérkezésekor volt hal a szákjában, mégpedig hering és makréla, konzervdobozban.

Másik három polgármesterre sem a horgászbotok mellett találtunk, hanem kezükben pohárral, beszélgetve. Laszk Gábor, Szakadát első embere éppen az általa a Néró nevű szőlőből készített vörösbornak a szív- és érrendszerre gyakorolt pozitív hatását ecsetelte.

A haljárásra vonatkozó kérdésünkre Peszt Attila, Udvari polgármestere azt válaszolta, hogy még csak egy mozdítás se. Holott a tavalyi horgászversenyt ő nyerte. Várkonyi Zoltán pedig közreadta egyik elmúlt évi élményét, miszerint egy aszfaltdarabot is sikerült zsákmányolnia a vízből.

Laszk Gábor és Peszt Attila egyébként később a tökéletes körjegyzőségi együttműködésről is bemutatót tartott: a szakadáti faluvezető egy kis távirányítós etetőcsónakban küldött egy pohár bort a tőle mintegy harminc méterre, a parton levő udvari kollégájának.

Mindez mutatja, hogy egy ilyen eseményen a horgászat csak a keretét adja meg a baráti együttlétnek, beszélgetésnek. Amelyből nem maradhatott ki a munka és némi politika sem.

Volt szó az önkormányzatok pénztelenségéről, a helyhatósági választások várható időpontjáról. És hallottunk faluvezetőt, aki azt mondta, hogy nem indul a polgármesteri tisztségért. – Talán így lesz még pár nyugodt évem – indokolta elhatározását.

De mi legyen az elütött őzzel?

Keresztes Lászlót a horgászverseny közben telefonon hívták. Jelezték, hogy elütöttek egy őzet, és a tennivalókkal kapcsolatban keresik a helyi vadásztársaság titkárát. Mire a polgármester azt válaszolta, hogy ő a társaság elnöke, a titkár, Várkonyi Zoltán, itt áll mellette. Később kiderült, ez egy beugratós telefon volt.

Keresztes László összeállított egy totót, amelyben olyan kérdések szerepeltek, mint a törpeharcsa bajusz szálainak száma, a Bajnai-kormány önkormányzati finanszírozása, vagy a Hegyháti Vadásztársaság titkárának neve. Utóbbi kérdés helyes megválaszolásához volt, aki ilyen cselhez folyamodott.