TEOL

December óta nőtt azoknak a száma, akik ruháért, cipőért, élelmiszerért állnak sorba valamelyik segélyszervezetnél. Már karácsony előtt lehetett látni, hogy az elmúlt évhez viszonyítva sokat romlott a helyzet. Tömegével jöttek csomagokért, mondta Gulyás Katalin, a Vöröskereszt megyei elnöke. Ha a hideg tovább tart, valamit ki kell találni, mert egyre több a rászoruló, tette hozzá. Ruhaneműt sokan felajánlanak, de élelmiszert és készpénzt nagyon kevesen. Nem ritka az sem, hogy azért keresik fel a Vöröskereszt- vagy a Máltai Szeretetszolgálat városi irodáit, hogy anyagi támogatást kérjenek, mert a számláikat nem tudják kifizetni és félő, hogy elveszítik a fejük felől a lakást is – mondta Lemle Béláné, a Máltai Szeretetszolgálat Szekszárdi Szervezetének az elnöke.
A létminimum – a statisztikai hivatal adatai szerint – tavaly havi 66 271 forint volt. Nem hivatalos adatok szerint a megyében, a lakosság harminc százaléka még ekkora jövedelemre sem számíthat havonta.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ki számít szegénynek, kérdeztük, a sárszentlőrinci születésű Kocsis István szociológust, aki a Magyar Szegénység Elleni Hálózat országos koordinátora. Akinek nincs lakása, ismerősöknél, rokonoknál húzza meg magát, nincs jövedelme, legfeljebb alkalmi munkából van egy kis bevétele, arra azt mondjuk abszolút szegény. Aki egészségtelenül táplálkozik, rosszak a lakhatási körülményei, elhanyagolt az egészségi állapota, nincs lehetősége nyaralni, nem jár a gyerek külön órára, ez a család a relatívan szegény, mondta a koordinátor. Ez utóbbiak száma pár hónapon belül tovább nő, hiszen országosan több mint 25 ezer embernek szűnt meg a munkája október óta.
Vidéken rosszabb a helyzet mint városban, mert ott eddig is kevés munkahely volt, elhelyezkedésre szinte semmi remény. Nem véletlen, hogy a falvak környékén látványosan tűnnek el az erdők. Emelkedni fog a létminimum alatt élők száma és tovább nő a megélhetési bűnözés is, mondta Kocsis István.

– Elváltam, albérletbe költöztem, ennek a rezsijét fizettem, mert volt munkám – mondta Herczeg József. Másfél éve munkanélküli lettem, azóta gyakorlatilag hajléktalan vagyok. Vannak ismerőseim, akik megengedik, hogy náluk a pajtában aludjak. A tél a nehezebb, mert alkalmi munka is alig akad, ilyenkor kevés a pénzem, de tavasztól őszig hívnak dolgozni a földekre és akkor megkeresem a havi 40 ezer forintot is. Sajnos ebből nem tudnék félre tenni vagy albérletet fizetni, de arra jó, hogy ilyenkor a gyerekeimet elviszem vasárnaponként cukrászdába.

A megye kis falvaiban – Kölesden, Miszlán, Kistormáson, Varsádon, Szakadáton, Udvariban, Szárazdon, Keszőhidegkúton, Mucsiban – az  elszegényedés már már tragikus, mondta Kótainé Nagy Katalin, a Létminimum Alatt Élők Társaságának Tolna megyei elnöke. Számtalan család fordul a társasághoz segítségért akiknél már kikapcsolták a villanyt, vizet. A napokban egy nyugdíjas házaspár sírva kért támogatást, mert kettőjük nyugdíja nyolcvannyolc ezer forint, de ebből, banki törlesztést is kell fizetni. Gyógyszerre már hónapok óta nem jut, megélhetésre is csak harmincezer. Sokan vettek fel gyors, könnyen jött hiteleket, csak azért, hogy ne kapcsolják ki a villanyt, de ezek háromszorosát kell most visszafizetniük.

Kótainé Nagy Katalin elmondta, egyre több a lopás a falvakban, amelyekben gyerekek is részt vesznek. Sajnos egyre kevesebb azoknak a vállalkozásoknak, magánszemélyeknek a száma, akik bármilyen segítséget fel tudnak ajánlani.