TEOL

Mészöly Miklós ma is képes életére vonatkozó újdonságokkal szolgálni az érdeklődők számára. Ezt a véleményt erősítette meg az az emléknap, melyet a néhai író, Szekszárd szülötte tiszteletére rendezett a város a múlt héten a Garay János Gimnázium dísztermében.

Az immár kilencedik alkalommal tartott találkozó egyik sztárvendége Szörényi László irodalomtörténész volt. Az eredeti, időnként meghökkentő gondolatokkal előrukkoló professzor úgy látta: Mészöly Miklós bizonyára nem véletlenül választotta lak- és alkotóhelyéül a Dunakanyar egyik gyöngyszemének számító Kisoroszi települést.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Mészölyt mágikus viszony fűzte a természethez – jelentette ki Szörényi László. – Ez a különleges kapcsolat Tolna megye székhelyéről és környékéről, a gyermekkori barangolások időszakából eredeztethető. Kisoroszi dombvidéke, növénytakarója, állatvilága, az erdő-mező kétségkívül afféle áttelepített pót-Szekszárdot jelenthetett az írónak.

Ez alkalommal is ketten vették át az íróról elnevezett elismeréseket. Dr. Gaál Zsuzsanna a Mészöly Miklós Emlékplakett tulajdonosa lett.

– Itt, a helyszínen tudtam meg, hogy az illetékes bizottság nekem ítélte ezt a díjat: ebből következően kellően meglepődtem, ugyanakkor nagyon örültem – mondta dr. Gaál Zsuzsanna.

– Az emlékplaketett az íróról elnevezett múzeum megalapításában végzett tevékenységem alapján kaptam meg. Ebben a munkában nemcsak, mint a Wosinsky Mór Múzeum muzeológusa és igazgatóhelyettese, hanem mint akkori kulturális ügyekét felelős alpolgármester vettem részt. Négyéves ezirányú ténykedésem egyik legfontosabb, legmaradandóbb eredményének tartom ennek az intézménynek a létrejöttét: a képviselő-testület összes tagját meg tudtam győzni arról, hogy erre a létesítményre szüksége van Szekszárdnak.

Meg kell mondjam, jómagam Mészöly Miklóssal életemben egyetlen alkalommal, 1996-ban egy tárlatvezetés erejéig találkoztam. Viszont feleségével, Polcz Alaine-nel rendszeres kapcsolatban voltam, neki köszönhető, hogy számos személyes tárgy gazdagítja a múzeumot. Utolsó látogatásakor elhozta azt a teáskannát, melyet Mészöly Miklós évtizedekig használt mint a felmenőktől örökölt, becses családi ereklyét.

Szkárosi Endre a Mészöly Miklós-díjat vette át. A Budapesten élő költő, műfordító, az ELTE olasz tanszékének docense nagy szerencseként élte és éli meg, hogy már ifjúkorában kapcsolatba kerülhetett a néhai íróval.

– Akik ismernek, tudják rólam: régóta figyelmes tisztelője vagyok Mészöly Miklós írásmódjának, prózájának, gondolkodásának. A díj átvételekor ezért éreztem úgy, hogy afféle post mortem kapcsolatba kerültem vele: kaptam tőle egy meleg kézfogást.

Úgy hiszem, hogy kevés egyéb díjam - úgy mint Kassák Lajos-díj, József Attila-díj - mellé nagyon illik a Mészöly Miklós-díj. Jómagam egyébként nem prózaíró vagyok, hanem költő, s ilyen minőségemben foglalkoztatott mindig is az, ahogyan Mészöly Miklós a nyelvvel bánt. Nyelvi sokrétűsége mellett a gondolkodás pontosságában is mintát adott nekünk.