TEOL

  (Fotó: Gottvald Károly)

Leginkább azokból a gyerekekből lesz jó lovász, akik követendő példát látnak maguk előtt. Akik olyan családból érkeznek, ahol már hagyománya van a lótartásnak. Ez szűrhető le Tóthné Unghy Ilona iskolaigazgató és a gyakorlati képzésben résztvevő Néth Tiborné szavaiból.

Simontornyán évek óta indítanak 10. osztály utáni képzést lótartó és lótenyésztő szakon. A helyi oktatási intézményegyüttes igazgatója, Tóthné Unghy Ilona szerint népszerű ez a szak a fiatalok körében, bár elég hullámzó a jelentkezők száma. Az elmúlt tanévben nem volt ballagó osztály, szeptembertől viszont indul új csoport, 11 diákkal.

A gyakorlati képzést hat éven keresztül a Simontornyai Torna Club 22. Lovas Szakosztálya végezte. Most már elsősorban a versenyek szervezésére koncentrálnak. A hét végén rendezték meg másodszor a kettesfogathajtó versenyt, de a díjugratás sokkal régebbi hagyomány. Azt 1993-ban kezdték, s azóta is minden augusztus első vasárnapján megtartják.

A szervező, Néth Tiborné az iskolával való együttműködés időszakára szívesen emlékszik. Bár hangsúlyozza, hogy a lótartáshoz is, mint minden szakmához, fontos, hogy legyen valamiféle alapvető érdeklődése, elhivatottsága a gyereknek. Hat év alatt közel harminc lovászt képeztek ki. Volt közöttük olyan is, aki eleinte be se mert menni az istállóba, és olyan is, aki nagy odaadással gondozta a lovakat, megmaradt a szakmában és magas fokon műveli azt. Pozitív példaként említi Barkóczi Róbertet, aki tőlük került ki, és máig lótenyésztéssel, fogathajtással foglalkozik Szakályban. Eredményes, mert meghálálja a törődést a ló.

A simontornyai szakosztálynak 1991 óta van saját lóállománya. Jelenleg nyolcat tartanak, versenyeket szerveznek és saját lovasiskolát működtetnek tíz gyerekkel. A fiatalok általában pónikupákon indulnak. Legutóbb Kaposváron és Siófokon szerepeltek eredményesen.
Nem olcsó mulatság a lovas sport. Egy jól felszerelt fogat, hintóval több mint egymillió forint. A szervezőnek is sok a költsége.

Előírás ugyanis, hogy a nevezők 25 százalékát kell pénzdíjjal jutalmazni. S a díjugratáson most már 130-140 induló is van. Ráadásul a nevesebb versenyzők csak oda mennek el, ahol jelentősebb a megnyerhető díj. Szponzorokat kell keresni. Ezt szolgálják a márciusi simontornyai lovas bálok. Az azokon befolyó pénz képezi az alapot a versenyrendezéshez. Az eddigi legnagyobb kifizetett pénzdíj 80 ezer forint volt a simontornyai díjugratáson.

Míg a díjugratás 17 éves, addig a fogathajtás mindössze kétéves múltra tekint vissza. De ebből is hagyományt szeretnének teremteni. A rendezvény mostantól Nagy János Fogathajtó Emlékverseny néven fut. A nemrég elhunyt neves helyi sportemberre emlékeznek ezáltal. A hétvégi megmérettetésre 38 kettesfogattal neveztek a hajtók, melyek közül 11 póni és 27 nagyfogat volt. Többségük Tolna és Fejér megyéből érkezett. Köztük volt a simontornyai Nagy János is, az emlékverseny névadójának fia.