TEOL

A csendes, kissé eldugott helyen már várnak ránk. A számláló és mérés óra ugyanis a végéhez közelít, és lassan az ebédhez készülődnek a gyerekek. Csak előbb még egyszer kipakolják, majd megszámolják a műanyag kacsákat és halakat az előttük lévő, tavakat ábrázoló rajzon. Sőt még egy gyermekdalra is futja az időből. A napirendet jelölő képkártyák közül a tanórait eztán váltja az étkezésre utaló.

  Legalább két szakember foglalkozik állandóan a gyerekekkel. Így kellő idő és figyelem jut az autista tanulók közös és egyéni fejlesztésre egyaránt (Fotó: Kiss Albert)

Tolna Megyei Önkormányzat Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményének (EGYMI) zomba-paradicsompusztai Berkes János Tagintézményében idén szeptemberben indult autista csoport. Bíróné Klausz Judit tagintézményvezető-helyettes elmondta, régen megfogalmazódott gondolat volt ez – mivel Tolna megyében nincs másik ehhez hasonló speciális képzés –, ám a feltételek csak most lettek teljesen adottak.

A tantermet és a pihenőszobát az intézmény egykori szolgálati lakásában alakították ki, a gyerekekkel foglalkozó gyógypedagógus és két gyógypedagógiai asszisztens pedig belső átszervezéssel került a csoporthoz. A berendezések és a fejlesztő eszközök a Paradicsomi Gyermekekért Alapítvány erőfeszítéseinek köszönhetőek, és mindenben megfelelnek a fővárosi Autizmus Alapítvány és Kutatócsoport által javasoltaknak.

A kis létszámú, hét-nyolc évesekből álló összevont 1-2. osztály viszonylagos elkülönítésére azért volt szükség, mert az autizmus szindrómával élők többnyire nehezen tudják elviselni az éles zajokat, így a főépület iskolai csengője zavaró lett volna számukra. Ám a szüneteket együtt töltik az intézményben tanuló többi gyerekkel. Bár ahogy Bíróné Klausz Judit mondta, minden autista egy külön világ.

A szakember ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ez nem jár feltétlenül együtt értelmi sérüléssel, sőt az állapot betegségnek sem nevezhető. Az autizmus veleszületett fejlődési zavar, amely elsősorban három területen okoz jellegzetes tüneteket: a kommunikációban, a társas kapcsolatokban és a rugalmas viselkedésszervezésben. Ezért nevelésükben, sőt egész életükben a beláthatóság és a kiszámíthatóság a legfontosabb – hangsúlyozta Bíróné Klausz Judit.

A már említett képkártyák a kommunikáció hatékonyságát segítik, és sokszor az egyetlen módját jelentik az oda-visszacsatolásnak. Például, ha a gyermek a pohár vizet ábrázoló kártyával jelzi, hogy szomjas, az egyes esetekben komoly fejlődésnek nevezhető.

A zomba-paradicsompusztai csoportban is van olyan gyermek, aki szívesen beszélget, míg társa kerüli a szavakat. A különböző terütek minden esetben más-más módon térnek el, ezért nemcsak a közös, hanem a differenciált oktatás is fontos. De az intézményi nevelésében kiemelt szerep jut a szülőknek is, hiszen mire iskolába kerül a gyerek ők már ismerik minden apró szokását, és ezekkel segítik a pedagógus munkáját.

A zomba-paradicsompuzstai intézményben egészen a szakiskolai képzésig tanulhatnak a gyerekek. A cél, hogy beilleszkedhessenek a társadalomba, és ezt egy hagyományos iskolában – ahova ugyan esetenként felvehetnek autista tanulót is – kisebb eséllyel lehet elérni.