TEOL

Már csupán 88 lakója van Felsőrácegresnek. A Pálfahoz tartozó kistelepülés lélekszáma – hasonlóan Pálfáéhoz – folyamatosan csökken. Horváth Imre polgármester azt mondja, érdekes módon Rácegresen mindig elkelnek a házak, míg bent a faluban van olyan, amit évek óta nem tudnak eladni. Hogy miért van ez, valójában nem tudni, de tény, hogy a Pálfától nagyjából három kilométerre fekvő „pusztának” kellemes hangulata van, környezete rendezett, nyugodt. 

  Kóbor József tanyagondnok Müller Ritával és lányával, Egres Almirával beszélget. Mindhárman szeretnek Felsőrácegresen élni (Fotó: Gottvald K.)

– Igyekszünk szem előtt tartani, hogy ne legyen különbség, ugyanazokat a szolgáltatásokat, amelyek a belterületen elérhetőek, biztosítjuk Felsőrácegresen is. Ebben nagyon nagy segítség a tanyagondnoki szolgálat – vázolja Horváth Imre. Ugyanez igaz az infrastruktúrára is, van víz, gáz, villany, járható út viszont csak a falu felé.

Sárszentlőrinc irányába néhány éve épült egy kísérleti út, de nem vált be, tulajdonképpen már járhatatlan, Simontornya felé viszont csak ígéret, meg terv volt, ezekből azonban máig nem lett semmi, teszi hozzá a polgármester, és megerősíti ezt a tanyagondnokként dolgozó Kóbor József, aki a képviselő-testületnek is tagja, ráadásul tősgyökeres rácegresi. Kóbor József azt mondja, szeret Felsőrácegresen élni.

– Itt nőttem fel, itt jártam iskolába, itt vannak a gyökereim – sorolja az okokat. Mint mondja, földje, erdeje van itt, nem vágyik máshová. Amióta tanyagondnokként dolgozik, kifejezetten jól érzi magát, hiszen mindig emberek között van.

A kérdésre, hogy megítélése szerint miért vándoroltak el a helybeliek, azt feleli, főként a munkalehetőség hiánya miatt. Sokat nyomott a latban az iskola megszűnése is. – A miénk volt az utolsó évfolyam, amelyik itt végzett – meséli. 1975-től már Pálfára járnak tanulni a gyerekek. Tanyagondnokként összesen hét csemetét szállít iskolába, óvodába. Bár a jellemzőbb az elvándorlás, akadnak olyanok is, akik új otthonuknak választották a falucskát.

– Csendes helyet kerestünk, az is szerepet játszott, hogy olcsón megkaptuk a házat, és olyanná alakítottuk, amilyent szerettünk volna – meséli Müller Rita, aki családjával több mint hét éve telepedett le Felsőrácegresen. Hátrány a nehézkes közlekedés, de nem bánják, hogy így döntöttek, sőt másoknak is jó szívvel ajánlja. Kicsi, de befogadó a közösség, nyugodt a környék. Elfogadásunkban szerinte az is szerepet játszik, hogy ő szívesen veszi ki részét a közösségi munkából.

Ez azonban jellemzően az óvodára, Pálfára vonatkozik, ahol ha kell mikulásünnepséget szerveznek, ha kell falut díszítenek. Felsőrácegresen nincs igazán közösségi élet, árulja el. Az elszármazottak viszont máig szívesen járnak haza, és a rácegresei búcsúbál is párját ritkítja.
– Többen vannak, s jobb a hangulat, mint a pálfain – teszi hozzá Kóbor József.