TEOL

Huszonkettőezer-kettőszáztizenhét. Augusztus 29-én ennyi napos lesz idősebb Lányi Miklós. Jó előre kiszámolta, bevéste a naptárba. Egyébként is minden fontos dolgot felír. Kis cédulákon őrzi a jegyzeteket. Egyelőre nem igazán van szüksége rá, fejből is kapásból idéz nemcsak akár hetven éve történt eseményeket, hanem az akkor elhangzottakat is. Nemcsak őt és családját érintő momentumokat, hanem a várossal kapcsolatos érdekességeket és más „kincseket” is elraktározott a memóriájában.

Lányi Miklós nagy szerelme a Duna. Idén minden eddiginél korábban, március 30-án mártózott meg a folyóban. Igaz nem teljesen önszántából.

A történet, ami Miklós bácsi elbeszéléséből kikerekedik, nem mentes a humortól. Mint meséli, bement a háziorvoshoz, ahova egyébként több mint hetven évig nemigen járt. A doktor kérdezte, mitől van a seb a karján, aminek nyomát, egy nagyjából tízcentis heget meg is mutat. Ő azt felelte, a feledékenysége miatt.

- „Elfelejtettem, hogy nyolcvan éves vagyok, és a partról úgy akartam a ladikba ugrani.”- Egyik lábával sikerült is, de a végén mégis csak a vízben kötött ki. - „Megörültem neki, mert megdöntöttem az egyéni rekordomat.” – Eddig ugyanis március 31-e volt a legkorábbi időpont, amikor fürdött a folyóban.

- Hetvenhárom évesen én voltam a legidősebb dunaátúszó. Még maga írta meg – emlékeztet. Aztán elmeséli, hogy nagy szenvedélye a horgászat. Emellé sem éppen mostanság, hanem hetvenhárom éve kötelezte el magát. Ezzel kel és ezzel fekszik. Ezen túl még ezerféle hobbija van, amelyek közül néhányról le kellett mondani három éve, amikor agyérgörcse volt és kórházba került. Miklós bácsi azóta nem teljesen a régi, csak tavaly tizenegy kisebb-nagyobb baleste volt.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Nem készít már hordót, motorcsónakot, ladikot. Ez nem jelenti azt, hogy semmittevéssel telik a napja, máig sokan megirigyelhetnék aktivitásáért. Majd negyedszázada ő húzza fel a katolikus templom toronyóráját. Mindennap 82 lépcső fel, ugyanannyi le. 1983-ban javította, azóta rajta maradt a feladat.

Az adatgyűjtést, ami minden számára érdekes dologra kiterjedt, Lacza bácsi szavai hatására kezdte el. Ő mondta 1943-ban, az akkor 13 esztendős fiúcskának, hogy mindent le kell jegyzetelni. Azóta ő ezt meg is teszi, bár a legtöbb adat a fejében is megmaradt. Elsőként a háború idején jegyzetelt. Máig emlékszik, hogy 1944. április másodikán Paks fölött 472 repülő ment el. Akkor bombázták Budapestet. 

Ez a jegyzet nincs meg, 1956-ban, félve a következményektől, felesége elégette. Harminchét és fél évet éltek együtt. Ma már új párja van Miklós bácsinak. Húsz éve vannak együtt. Sokan házasságban sem élnek ennyi ideig együtt, mondja miközben sorra veszi elő a pedánsan feliratozott borítékokat. Egyikben aforizmákat gyűjt, a másikban régi újságcikkeket, fotókat, helytörténeti értékeket.

Pakssal kapcsolatban sok érdekes információ van a birtokában. Ezeket szépen legépelve, összetűzve át is adja. A dátum rajta 2010 májusa. Beszélgetésünkre készülve maga gépelte. Leírta, hogy az 1900-as években még Promenádnak, majd később sétánynak hívták a mai Duna-korzót, amelynek fái a tévhittel ellentétben nem 70-80, inkább 100-110 évesek. A leírásban persze az első szerelemnek köszönhetően, rendkívül sok szó esik a Dunáról, a vízimalmokról, a halászatról, a folyó szabályozásról.

Térképet vesz elő, azon mutatja, hogy a Duna túlsó partján hol van egy avarkori temető, aminek létére azokból a leletekből következtet, amelyeket horgászat közben talált. Közben a polcokról hol egy régi könyvet, hol egy-egy tárgyat vesz le, ezekhez mind tartozik egy-egy történet. Kis porcelántálban precízen feliratozott, löszbe ágyazott csigákat mutat. Természetesen kiegészítéssel is szolgál.

A löszfal, ami a kertjük végében magasodik a Pleisztocén korban, időszámításunk előtt hatszázezer-egymillió évvel keletkezett. Porát a szél kínai-ázsiai sivatagokból szállította Paksra. A porcelántálban a tüdős csigák ősmaradványai vannak.

És Miklós bácsi csak mesél, mesél. Szavai nyomán megelevenedik az elmúlt nyolcvan esztendő. Elárulja, azért hívott, mert sajnálná, ha vele veszne el ez a sok adat, információ. Tévedés ne essék, nem búcsúzni készül, csak előrelátó. Amúgy tele van tervekkel. Most vett egy új, modern horgászbotot. Alig várja, hogy kisebb legyen a Duna, mert készül a folyóra vízisízni.

Negyvenöt évet dolgozott órásmesterként

Lányi Miklós – illetve, hogy pontosabbak legyünk Lyubojevits, mert hogy arról magyarosított – órásmester. Akadnak olyan régi szerkezetek, ingaórák, amelyek javításához rajta kívül már senki nem fog hozzá. Ugyanez igaz a toronyórákra. Ő javította a környék szinte összes templomában az időmérőt. A tengelici például darabokban volt, úgy rakta össze. Olyan hálásak voltak érte, hogy végül már ő maga érezte kellemetlenül, annyit emlegették nevét a szentmisén. Meg is mondta nekik, amíg erővel bírja, számíthatnak rá.

Negyvenöt évet dolgozott a szakmában, ami persze nem tűnt el nyomtalanul. Szerinte például a máig megmaradt precízsége onnan eredeztethető. Pedig rendkívül csintalan gyerek volt. Az ilyen kölykökből lesznek az öreg korukig aktív felnőttek, vélekedik saját megfigyelésére alapozva.