TEOL

Valami oka biztosan van annak, hogy valaki egyszer csak elkezd parázson járni! Senki sem születik úgy, senki sem válaszol úgy a "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre, hogy nyolcszáz fokos parázson szeretnék sétálgatni.

Szentes Gábor életét, néhány évvel ezelőtt sok negatív történés keserítette meg. Akkor kezdett "játszani" a tűzzel. Nem vált mutatványossá, nem ebből él – Bonyhádon dolgozik –, de szívesen foglalkozik az érdeklődőkkel, bármikor.

– Tönkre ment vállalkozás, tönkre ment családi élet, válás, összedőlt minden körülöttem – mondja –, s ezen a helyzeten valahogy változtatni kellett. Az emberek egy része ilyenkor megtámasztja a kocsmapultot, mások pszichológushoz hordják a pénzüket, mindenki más-más módon küzd a saját démonjaival.

– Ön hogy küzdött?
– Elkezdtem szakirodalmat olvasni, hogy megismerhessem a bennem zajló folyamatokat. Alapvetően az érdekelt: hogyan szabadulhatok meg attól, ami zavar? Hogyan teheti le az ember a félelmeit? Foglalkoztam reikivel, energiakezeléssel, meditációval. Megismerkedtem olyan mesterekkel, akik átadták a tapasztalataikat. Mindig a dolog gyakorlati oldala érdekelt. A cselekvés. Nem csak várni akartam arra, hogy valaki segítsem rajtam. Kész voltam tenni is a sorsom jobbrafordulásáért.

– Miért pont a parázson járásnál kötött ki?
– Ez az, ami vonzott és felszabadított a tudat, hogy megcsináltam. Két éve mentem át először, Mezőfalván a parázson. Most legutóbb pedig a kismányoki Magyarok Vásárán tartottam egy bemutatót. Ez nem olyan dolog, hogy kifejlesztettem magamban egy képességet. Akárki megteheti, aki hívást érez. Kell hozzá felkészülés, ráhangolódás, amit az ének és a dobszó segít, aztán az óvodás korú gyerektől a nagymamáig bárki levetheti a cipőjét. Gondolkodni, habozni nem szabad. Aki elindult, menjen végig!

– Különben megég? Fordult elő már baleset?
– Nekem még nem volt sérülésem. Elvétve hallottam egy-két esetről. Ezt úgy mondjuk, hogy "megcsípi" a parázs a talpat. Ilyenkor érdemes megnézni, hogy hol keletkezett a seb, és a talpmasszázzsal foglalkozók következtetni tudnak abból arra, hogy milyen szervi problémája lehet az illetőnek.

– Profitál ebből valamit?
– Anyagilag nem hozott ez nekem még egy vasat sem. Segítek azoknak, akiknek problémáik vannak, és erős bennük a változtatás akarása, hogy méregdrága lelki tréningek és tanfolyamok nélkül is úrrá lehessenek a félelmeiken. Már az ősembereknél is működött ez a módszer, amikor készültek a vadászatra, és lándzsáikkal a barlang falára rajzolt állatokat dobálták.

– Vannak követői? Kismányokon átment valaki ön után a parázson?
– Kismányokon nem, de korábban, Dunaújvárosban többen is, baj nélkül megcsinálták.  Leginkább a fiatalokat érdekli ez a dolog. Elmondom nekik amit a kemény megpróbáltatásokra való lelki felkészülésről, a félelem legyőzéséről tudok, bár tisztában vagyok azzal, hogy erről az édesapjukkal kéne inkább beszélgetniük...

Mezítláb járnak a nyolcszáz fokos parázson

Állítólag, kellő összpontosítás után bárki képes végigmenni mezítláb az izzó parázson. A parázs kemény fából készül, nem lehet festett faanyag és nem lehet építési törmelék - például bontott gerenda -, mert abba szögek kerülhetnek, ami nagyon veszélyes. A nyolcszáz fokos parázson való járás nem játék. Ám aki elszánt, annak, azt mondják, nincs félnivalója.