TEOL

Annak, hogy Szabó Vilmos Béla elsőként a lakásukban kialakított konditermet mutatta meg, a minap elnyert országos bajnoki címe ad aktualitást. Bonyhádon, az országos munkaévkezdő lelkészi konferencia keretében rendezett fekvenyomó bajnokság győztese lett.

A ’90-es évek elején, még Hartán szolgáló lelkészként ő indította útjára az evangélikus lelkészek országos erőnléti bajnokságát „Az egészségesebb egyházért” mottóval.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Ifjú koromtól sportoltam, atletizáltam. Édesapám lelkész volt, a lelkészi pályámhoz, a személyiségemhez hozzátartozott a sport, a természet szeretete – árulja el. A mindennapi munka során ezekből merít erőt. Évtizedek óta gyűjtögeti az eszközöket és szakít rendszeresen időt arra, hogy elvégezzen néhány gyakorlatot, vagy elmenjen egyórás sétára a házastársával vagy a kutyájával.

Paks – mint mondja – szerencsés helyzetben van, pár perc alatt a természetbe – az Ürgemezőre vagy a Dunához – ér az ember. – Nagyon szeretek úszni a Dunában – jegyzi meg, majd azt is elmondja, hogy októberben még úszott a folyóban. Átment komppal, hosszan leúszott egyedül. Pontosabban a kormoránok, meg a vadkacsák társaságában.

Szavaiból kiderül, hogy a feltöltődésre nagyon is szüksége van, mert – bár erről ritkán esik szó – nagy teher nyomja a lelkipásztorok vállát. A lelkész életéhez hozzátartozik, hogy többnyire nincs ideje gyökeret verni. Ő maga Pusztavámon született, nyolcévesen Nyíregyházára került, szolgálni a Bakonyban kezdett, Paksra tizenöt éve jött. Nehézséget jelent az élet szokásos ritmusának a hiánya. Minden egybefolyik, nincsenek szabadnapok, ünnepek.

– A gyerekekkel soha nem mentünk karácsonykor, húsvétkor a nagyszülőkhöz, temetőjáráskor én nem tudok elmenni a szülők sírjához – mondja a példákat. E problémák áthidalásában nagyon fontos a család összetartása, a házastárs szerepe. Szabó Vilmos Béla társa, Lilla, aki eredetileg kertészmérnök és köztisztviselőként dolgozik a városházán, maximálisan helytállt a gyereknevelésben, a háztartásban.

A három fiúnak, akik közül kettő külföldön dolgozik, a legkisebb pedig az ESZI-ben tanul, édesapjuk látszólag kevés útravalót adott, de – mint mondja – a házasság, a család rendezettsége, biztonsága és a szeretet nagyon sokat jelent.

A feladat, ami elvonja a lelkészt a családtól, igen összetett: gyülekezeti munka, istentisztelet, esketés, temetés... Szabó Vilmos Béla szerint örökös lelkiismereti probléma, hogy soha nem ér a teendők végére. Ez a hivatás folytonos készülést, állandó ügyeletet, szervezést, tervezést kíván.
Mert bár, az egyházat Krisztus élteti, emberi vonatkozásban a lelkész felel mindenért. Nem csak a munka, a felelősség is sok, mert nem lehet lelki és szellemi készülés nélkül odaállni sem egy koporsó mellé, sem egy gyülekezet elé, nagy jelentősége van az igehirdetésben elhangzottaknak.

– Alapelvem, hogy az egyediben legyen általános üzenet, mondanivaló, ha pedig általánost mondok, érzékelni lehessen az egyedi üzenetet is – hangsúlyozta. Hozzátette, hogy maga az elvégzett szolgálat is – bár fáradtság és munka –  lelki épülés, erőgyűjtés is számára. Az pedig a lelkészi életben előny, hogy nem csak a saját erejükre hagyatkoznak, hanem felfelé is tekintenek.