TEOL

Állandó, s egyelőre megoldatlan problémát jelent a települések önkormányzatai számára, hogy a közfoglalkoztatottak munkájához a megfelelő eszközökre előteremtsék a pénzt. A feltétlenül szükséges szerszámokat, vagy például a benzint a fűnyíráshoz természetesen megveszik saját erőből, ám ez nemcsak a néhány száz lelkes, hanem az ezer lakos fölötti falvak számára is megterhelő.

Szentpáli Árpádné, Kurd polgármestere azt mondta, a faluban általában ötven-hatvan közmunkás dolgozik az év nagy részében. Ekkora létszámra folyamatosan gondot okoz számukra a szerszámok, a lapát, az ásó vagy más eszközök megvásárlása. Főleg úgy, hogy ezen szerszámok nagy részének a nyele folyamatosan meggörbül, vagy eltörik, mert pont olyan hosszúságúak, hogy „optimális” rajtuk támaszkodni.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– A viccet félretéve, ennek a közel hatvan embernek folymatosan munkát kell adni, ahhoz viszont munkavédelmi felszerelések is kellenek több esetben, mint a kesztyű, sisak, vagy az árkok tisztításánál - ami az elmúlt idők rendkívüli időjárási körülményei miatt ismét aktuális lett - a gumicsizma – mondta a polgármester.

– Talán az asszonyok foglalkoztatása könnyebben megoldható a közmunkán belül. A templomkertben az iskolakonyha számára termelnek zöldségeket, amellett a buszmegállókat és a település utcáit, tereit takarítják, amihez túl sok szerszám nem szükséges. A férfiaknál azonban a kasza, a talicska és egyéb szerszámok megvásárlása költséges, és ezeket az eszközöket természetesen folyamatosan pótolni kellene – tette hozzá.

Brunner Dezső, a körülbelül kétszáz lelkes Várong polgármestere szerint is jó dolog, ha 10-15 embernek munkát tud adni az önkormányzat, ám a foglalkoztatás az eszközvásárlás miatt igen nagy problémákat is okoz. – Egy év alatt, ha nagyon visszafogottan számolok, körülbelül félmillió forintot kell elköltenünk a különféle szerszámok, védőeszközök vásárlására, valamint üzemenyagra – mondta Brunner Dezső.

– Ugyanis annak nem sok értelme lenne, ha csak sétálgatnának a közmunkások az utcákon. Így viszont az amúgy is szűkös, sőt hiányos költségvetésből kell félretennünk erre a célra, vagy sokszor hitelekből finanszírozzuk a közmunka járulékos kültségeit. Arról nem is beszélve, amikor építünk valamit, hiszen az építőanyag is sok pénzbe kerül. Ám az is igaz, hogy meg kell értenünk azt is, hogy mindent az állam sem fizethet.

A probléma leginkább az, hogy az Út a munkához program nem tartalmaz semmiféle pályázati részt az eszközök megvásárlására. Meg kell húznunk a nadrágszíjat! Ahol tudunk spórolunk, de gyatra szerszámokkal egyszerűen nem lehet dolgozni sem – húzta alá a polgármester.

Országos szinten is hasonló a probléma

Naszvadi Balázs, a Dombóvár és Környéke Többcélú Kistérségi Társulás munkaszervezeti vezetőjének tapasztalatai szerint is az eszközvásárlás jelenti a legnagyobb problémát az önkormányzatok számára a közfoglalkoztatásban. A munkabérek és járulékaik 95 százalékát az állam finanszírozza, s csak a maradékot kell a településnek hozzátennie.

A közmunkapályázatok lehetővé teszik, hogy kifejezetten a programokhoz kapcsolódóan kisebb, vagy nagyobb értékű eszközöket vásároljanak az elnyert támogatásból az önkormányzatok. A problémára a megoldás az lenne, ha nemcsak a bérre és járulékaira, hanem a teljes körű eszközbeszerzésre is lehetne pályázni, ugyanúgy, ahogyan a munkavédelmi eszközök és védőruhák beszerzésére is. Hozzátette, ez a probléma nemcsak a kistérségben, hanem országos szinten is megoldásra vár.