TEOL

Wolf Petra szociális munkás idén kezdett a programban dolgozni, az ő irányításával Gyulajon és Kalaznón szerveződik a civil élet. A célcsoportba olyan mélyszegénységben élő családok tartoznak, ahol a szülők iskolai végzettsége nagyon alacsony, vagy nem rendelkeznek piacképes szakmával, három éve munkanélküliek és legalább két gyermeket nevelnek. Ők a mag, de a program a település minden lakosát érinti, hiszen a fő törekvés az, hogy a társadalom peremterületére szorult embereket beemeljék a közösségbe.

Ez által csökkenthetőek a kirekesztettségből, megbélyegzettségből fakadó társadalmi problémák. Az elgondolásnál azonban nehezebb a megvalósítás. Wolf Petra idegenként érkezett Gyulajra, így az elfogadás nem volt akadálymentes. Azt meséli, sokat ment az érintett családokhoz, kilincselt, leült az éppen ebédelő közmunkások közé, ha megkínálták, elfogadta. Mostanra elég egy plakát kitűzése a faluban, és jönnek az érdeklődők.

  Sipos Józsefné és Sipos Csilla: a foglalkozásnak az volt a fő célja, hogy a konfliktuskezelésre és megoldásra vezesse rá a résztvevőket (Fotó: Kiss Albert)

Az integrálás része, hogy rávezetik az embereket az érdekképviseletre. A szociálisan hátrányos helyzetűek gyakran esnek szerződéses ügyek áldozatául, ezért tanácsadást tartanak nekik és ügyeik intézésébe is bekapcsolódnak a programban dolgozók. Segítenek az ingatlan ügyek kapcsán felmerülő problémák kiküszöbölésében, az őstermelővé és önfoglalkoztatóvá válás jogi és munkaerő-piaci buktatóinak elkerülésében. Fontosak a csapatépítő foglalkozások is, mert a társadalomból, munkából való kirekesztettség a társas kapcsolatok beszűkülésével jár. A tréningen viszont addig talán rejtett képességek bukkanhatnak felszínre, amelyek lökést adnak a kilábaláshoz.

A már említett baba-mama klub a társaságon és az egy-egy téma köré csoportosuló beszélgetéseken kívül olyan fejlesztő játékok használatát teszi lehetővé a picik számára, amely a falvakban ismeretlen. A négy gyermekes Samu-Orsós Nikolett szerint, aki egyszer részt vett egy ilyen programon, az a következőt már biztosan nem hagyja ki.

Öröm nézni, ahogy a kicsiket minden érdekli, ahogy a társaikkal ismerkednek, kipróbálják a „csoda” játékokat. Ezalatt az anyukák beszélgetnek egymással, tapasztalatot cserélnek, erősödik bennük a közösségi érzés. Nyáron a gyulaji iskolában a helyi és a kalaznói diákoknak tartottak tábort fővárosi önkéntesek bevonásával. Orsós Noémi több mint egy hónap elteltével is csillogó szemmel idézi fel az élményeket, a könnyes búcsút, a velük együtt táborozó kalaznói csoportot pedig egyenesen fantasztikusnak nevezte.

A csapatépítő csoportfoglalkozásról Sipos Józsefné, Zsuzsa mesélt. Az asszony azt mondta, jó volt kicsit kikapcsolódni, kizökkenni a napi bajokból. Menye, Sipos Csilla ehhez azonban hozzátette, hogy a jó mellett, rossz is volt a programon. Az, amikor a beszélgetés és filmnézés során a nagy eséllyel előforduló problémák kerültek szóba. De a foglalkozásnak pont az volt a célja, hogy a konfliktuskezelésre és megoldásra vezesse rá a résztvevőket. – És a Zsuzsika is sokat változott, barátkozóbb lett – hozta szóba Csilla. Lánya szintén táborozott nyáron, és azóta csak az általa ott festett pohárból iszik, az újdonsült barátokat megörökítő csoportkép pedig a konyhafalat díszíti.

A részeredmények tehát már megmutatkoznak, a sikert azonban az igazolná, ha az állami és EU-s támogatást élvező országos program befejeztével sem szűnnének meg a közösségi kapcsolatok és rendezvények, sőt a kellő motiváció kialakulásával önszerveződővé válnának.