TEOL

Arató, Asztalos, Bodnár, Csikós, Csordás, Fazekas. Így, nagybetűvel írva nemcsak foglalkozások, hanem vezetéknevek is a felsorolt szavak. Dr. Vizi Márta régész-muzeológus számára a legutóbbi, azaz a fazekas bír kiváltképp jelentőséggel: a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum munkatársa ugyanis a közelmúltban erről a mesterségről írt első díjjal jutalmazott értekezést.

A cikk a hirdetés után folytatódik

- Az Anyanyelvápolók Szövetsége a kulturális minisztériummal közösen hirdette meg a Régi magyar mesterségek családneveink tükrében című pályázatát - tudtuk meg a nyertestől.

- Nemcsak a foglalkozásokról szóló tudnivalók megjelenítése számított fontos szempontnak, hanem magyar nyelv értékeinek feltárása, megóvása és gyarapítása is, természetesen a pályamunka adta eszközökkel.

Úgy gondoltam, hogy miután hivatásomból adódóan sokat foglalkoztam és foglalkozom régi korok fazekasságával, érdemes lenne bemutatnom ezt a területet, illetve egy szeletét. A felhívásra egyébként százhuszonöten jelentkeztek, nemcsak Magyarországról, hanem a határokon túlról is.

Az én fazekasaim. Egy régész kalandozásai mesterek, műhelyek és termékek között. Ezt a címet viselte dr. Vizi Márta negyven oldalas tanulmánya. Az időben több száz évet átfogó pályaműben egyaránt felmutatta a Decs melletti, ma már nem létező Ete mezőváros XV-XVI. századi kerámiáit, valamint Ozora XVIII-XIX. századi fazekas céhének termékeit.

Mondandóját nem korlátozta kizárólag a leletekre, használati tárgyakra, hanem széles kitekintés mellett adott érzékletes képet a megmunkálás módszereiről, az eszközökről, de még a kereskedelmi kapcsolatokról is. Ahol lehetett - ez esetben Ozoráról van szó - írásbeli forrásokat is felkutatott és idézett. Tette mindezt ízes magyarsággal, nyelvi igényességgel. Nem véletlen, hogy értékekeléskor ezt külön is hangsúlyozta Grétsy László nyelvészprofesszor, aki személyesen adta át az oklevelet a szekszárdi nyertesnek.