TEOL

A kézilabdában az utolsó tíz percben általában mindig egy új meccs kezdődik. A kosárlabdában – és még jó néhány labdajátékban – nagyon fontos az első tíz perc. Nem csak a dobott pontok miatt. A ZTE ellen alig több mint hét perc után már egy új mérkőzés kezdődhetett a hazai csapat számára.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Gyengén kezdett a vendéglátó, Vida Annán elfelejtettek védekezni Fejesék, aki van olyan jó játékos, hogy az üres helyzeteket bevágja. A vendégek magas bedobójának nyolc pontjával simán vezetett Gáll Tamás csapata (9–19). A remény, hogy ezen a meccsen akár meglepetés is születhet, a második etap végén csillant fel először.

Összeállt a csapatvédekezés, a padról beszálló játékosok pedig impresszívebben kosárlabdáztak, mint a Tamisék (17. perc: 32–35). A negyed hajrája azonban Bukovszki pontos középtávoli dobásaival a zalaiaké volt. A harmadik felvonás elején az öltözőben maradt az atomos gárda (39–53), így folytatódhatott az üldözőverseny. Milica Cvetanovics, és az új szerzemény, Sonja Marics vezérletével ismét összekapta magát Magyar Gergely együttese.

A szakasz végén Szemerédi két távolija is beesett (64–67) – a kétes bírói ítéletek által amúgy is feltüzelt nézők megérezvén a vérszagot, vehemensen buzdították a nagyot küzdő szekszárdi gárdát. Zsovár és Bukovszki azonban gyorsan lehűtötte a nem túl meleg csarnokban a hőfokot.

A záró tíz percben a vendégek okosan, taktikusan kosárlabdáztak, a büntetőket pedig kíméletlenül értékesítették Szélesyék, akik az egész meccsen mindössze csak egyet hibáztak (21/22, 95 százalék). A triplákat is hihetetlen jó százalékkal dobták Vidáék (9/12, 75%), a KSC-nél ez a mutató sokkal gyengébb volt (5/13, 38%).

A komplexebben játszó, jobban védekező ZTE megérdemelten nyerte a meccset. A hazaiaknak így is lehetett volna keresnivalójuk, de az üres járatok és a kezdősor 15 pontja nem fér bele egy ilyen fontos összecsapáson.