TEOL

Zalakerámia-ZTE KK–Atomerőmű SE 68–59 (17–13, 17–13, 20–14, 14–19). Zalaegerszeg, 3000 néző. ZTE: Hinnant, Watson 9, KÁMÁN 10, K. Wilson 10/6, TREPÁK 16/3. Csere: TÓTH Á. 10, TIMBERLAKE 7/6, GÁSPÁR 6/3, Baki, Simon. Vezetőedző: Völgyi Péter. ASE: MÉSZÁROS Z. 11, LeGrange 3, Horváth Á. 7/3, Clark 6, Dill 9/3. Csere: KISS Zs. 11/9, Panta 4, Kovács Á. 4, Medve 2, Morgen 2. Vezetőedző: Horváth Imre.

Az eredmény alakulása: 2. perc: 5–2, 5. p.: 7–6, 8. p.: 16–9, 11. p.: 18–13, 15. p.: 27–18, 17. p.: 29–20, 19. p.: 32–22, 22. p.: 36–31, 27. p.: 44–33, 29. p: 52–38, 32. p.: 60–40, 36. p.: 64–50. 39. p.: 68–59.

„A nagy meccsekre még a halottak is életre kelnek” – tartja a mondás. ZTE–ASE: bajnoki döntő az aranyért. Kell ennél nagyobb meccs? Aligha! Nem csoda, hogy mindenki ott volt a parketten kedden este Zalaegerszegen, aki számít. Természetesen felgyógyult megfázásos betegségéből Kámán Tamás, a hazaiak bedobója, és szerelést öltött a paksiak térdsérüléssel bajlódó centere, Gulyás Róbert is. Mindenki jól tudta: ez az a meccs, amelynek megnyerésével nagyon nagyot lehet lépni az aranyérem felé. Mert 2–1-es előnnyel nekifutni a pénteki, paksi összecsapásnak, lélektanilag hatalmas előny.

Fantasztikus hangulatban kezdődött a harmadik csata. A zalai nézők annyi papírszalagot és konfettit dobtak be a pályára, hogy alig lehetett látni tőle a parkettát. A helyi papírboltosok biztosan áldják az eszét annak, aki kitalálta, hogy három győzelemig tartson az aranycsata. No, meg Völgyi Péterét is, aki döntőbe vezette a Zalakerámiát. A paksi fanatikusok eközben síppal, dobbal felszerelkezve adták a ritmust, ők így próbáltak plusz energiát sugározni kedvenceiknek. Jöttek szép számmal Paksról, pedig a döntő első meccsén még alig lézengtek a lelátón. Ennyit tesz az egyenlítés.  

Nem rontottak egymásnak a felek, annyira kiismerték már egymást az előző két partin, hogy nem akartak túlzott kockázatot felvállalni. Látszott, hogy nagyon figyelnek a védekezésre a csapatok, alig esett pont a meccs elején. Öt perc alatt mindössze tizenhármat hoztak össze a pályán lévők, egyel több állt a zalaiak neve mellett. A tiszta dobóhelyzetet nagyítóval kellett keresni, kosár akkor esett, ha valaki kibrusztolta magának a lehetőséget. Ez különösen a paksi oldalra volt igaz, nagyon egysíkú volt az Atom játéka, hiányoztak a kreatív megoldások, a bejátszások, a távoli kísérletek. Ráadásul Clarknak és Horváth Ákosnak is gyorsan gyűltek a faultjai, Horváth Imre kénytelen volt hosszú perceken át pihentetni a második meccs két hősét.

A Zete sem játszott lehengerlően, de sokkal kevesebbet rontottak a hazaiak, és amíg az ASE-nál Dill teljesen egyedül küzdött a palánkok alatt, a zalaiaknál Wilson, Trepák és a cserepadról beszálló Tóth Ádám is hozzá tudta tenni a magáét. Wilson ráadásul két triplát is berámolt, Trepák pedig kíméletlenül értékesítette a gyűrű alá betett labdákat. Ha nincs Mészáros Zalán két-három jó egyéni akciója, akár végzetesen is leszakadhatott volna az Atom. Azért a félidei nyolc pontos hátrány sem volt túlságosan biztató a Paks szemszögéből.

Jól indult a második felvonás, Horváth Ákos vágott be egy triplát, sokkal lendületesebbnek tűnt az ASE, mint az első félidőben. De csak rövid ideig, mert jött Watson, majd Gáspár – utóbbi triplájával lehűtötte a paksi kedélyeket. Nem, hogy nem lett szorosabb a csata, de gyorsan 11-re hízott a Zete előnye. A záró tíz percre pedig már tizennéggyel ment a ZTE, s a különbség tudatában az sem izgatta a hazai drukkereket, hogy Wilson és Tóth is egy faultra volt a kipontozódástól.

A záró felvonásban láthatóan feladta az ASE, Horváth Imre le is szedte alapembereit, jöhettek a fiatalok. Ekkor színmagyar csapattal játszott az ASE, Kovács, Medve, Kiss Zsolt, Panta és Morgen pedig gyorsan csinált is egy 7–0-s szériát. Aztán varázsütésre beindult az ASE-henger: Kiss Zsolt beszórt három triplát egymás után, és már-már szorosnak tűnt a parti. Végül kilenc pont maradt a zalai előnyből, sokkal jobb szájízzel várhatja a pénteki (kezdés: 20 óra) partit az Atomerőmű…