TEOL

  Ivory Clark (a labdával) remekül játszott, de ő sem tudott segíteni az ASE-n (Fotó: Kiss Albert)

Atomerőmű SE-Zalakerámia-ZTE KK 60–67
(23–17, 12–14, 9–20, 16–16). Paks, 1800 néző. V: Bodnár P., Földházi T., Benczur T. ASE: Mészáros Z. 3, HORVÁTH Á. 15/9, Kiss Zs. 6/6, CLARK 9, Dill 6. Csere: GULYÁS 14, LeGrange 5/3, Kovács Á. 2, Panta, Morgen. Vezetőedző: Horváth Imre.
ZTE: HINNANT 22/3, WATSON 12/6, KÁMÁN 11/3, K. WILSON 10/6, Trepák 6/3. Csere: Tóth Á. 2, Gáspár, Timberlake 4, Baki. Vezetőedző: Völgyi Péter.
Az eredmény alakulása. 2. perc: 5–0, 6. p.: 12–5, 8. p.: 21–9, 13. p.: 26–19, 15. p.: 30–21, 18. p.: 32–23, 22. p.: 35–34, 27. p.: 42–41, 32. p.: 46–54, 37. p.: 51–56, 39. p.: 58–63.
Kipontozódott: Dill a 35. percben.

„Leverjük őket, mint vak a poharat” – mondta egy kolléga az első negyed után, amikor 23–17-es paksi vezetéssel szusszanásnyi pihenőre tértek a felek. Volt némi túlzás a kijelentésben, de kétségtelen: sziporkázóan kezdett az ASE, s bizony az első tíz perc játékában benne volt a kiütés. „Ne túlozzunk, csak egy legyen közte a végén” – vágta rá egy másik hazai sikerért szorító kolléga. Igaza volt. Teljesen mindegy ugyanis, hogy húsz, tíz vagy csak egy, a lényeg, hogy az utolsó dudaszó felhangzásakor legalább egy büntetőnyivel több kosár álljon az ASE neve mellett a statisztikai lapon.

Nos, az első félidőben nyoma sem volt a kedden látott fásult paksi játéknak, az ASE szó szerint lerohanta a Zetét. Kitűnően céloztak az atomosok: az újra magára találó triplagyáros, Kiss Zsolt két hármast is berámolt, Clark azt csinált, amit akart (két sapkát osztott ki és három labdát is elcsent alig tíz perc alatt), és ott volt a parketten az idény végén a hírek szerint visszavonuló Gulyás Róbert is, akit szintén nem tudtak tartani a zalaiak. Minden bejött az Atomnak, a ZTE produkciójáról pedig mindent elmond, hogy csak a negyedik percben szerezték első kosarukat (9–0-nál), és sokszor olyan zavartan futkároztak a parketten, mintha nem is az alapszakasz győzteséről lenne szó. Az Atom akár bele is döngölhette volna a földbe riválisát, ehelyett, hagyta, hogy visszajöjjön, a tízpontos „fór” helyett csupán néggyel mehetett szünetre a címvédő. Az utolsó pont kifejezetten szép volt: Kámán (a második meccsen Clark is bevágott egy hasonlót) szinte a félpályáról talált a gyűrűbe.

Mintha ez lett volna a jel: a szünet után pillanatok alatt fordított a Zete, a 23. percben először vezetett a trónkövetelő (38–39). Ettől pedig mintha megijedt volna az ASE, leblokkoltak a hazaiak, több dobást rontottak, a kék-fehérek pedig Hinnant és Wilson kosaraival megléptek. Az utolsó negyednek már hétpontos előnnyel mehettek neki a zalaiak, akik 20–9-re nyerték ezt az etapot. Aztán a záró tíz percben már 10 is volt közte, nagyon közel volt az aranyhoz a ZTE! Szó nem volt már a leverésről, sőt az egypontos siker is nagyon távolinak tűnt ekkor. Persze a ZTE vezetett már öt ponttal Pakson: a második meccsen másfél perccel a vége előtt öttel mentek, mégis kikaptak. Most nem hagyták a zalaiak kiénekelni a szájukból a sajtot. Már 6 másodperccel a vége előtt elkezdődött az ünneplés, 18 év után újra bajnok lett a ZTE. Stílszerűen a címvédő otthonában szerezték meg az áhított aranyat.