TEOL

Tizenegy meccs, öt döntetlen, hat vereség. Nagyon nyomta már a teher a paksi játékosok vállát, akik hiába játszottak jól többször is az ezt megelőző fordulókban, hiába álltak közel többször is a győzelem megszerzéséhez, az NB I egyetlen csapatként nem ízlelhették meg a siker ízért 2010-ben. Hetek óta mondogatták, ígérgették a futballisták, hogy most aztán javítanak, de egészen a Diósgyőr elleni szombati találkozóig várni kellett erre.

A szinte már kiesett borsodiak nem adták könnyen a bőrüket, alaposan megnehezítették Kis Károly csapatának dolgát, sokáig szervezetten védekeztek, Ivan Rados kapus pedig akkor is védett, amikor már talán a diósgyőri drukkerek (tizenöten érkeztek Paksra, ami csapatuk helyzetének ismeretében több mint dicséretes) is bent látták a labdát kedvenceik kapujában.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A kitűnően védő szlovák hálóőr még Éger László 11-esét is megfogta, akinek az eszén csupán a csereként beállt Lisztes Krisztián tudott túljárni. Szó sem lett tehát kiütéses, többgólos paksi sikerről, amit a futballhoz legjobban értő hazai fanatikusok jósoltak a meccs előtt. A fiatalokkal teletűzdelt DVTK lelkesedésből jelesre vizsgázott, pedig ez a csapat már a meccs előtt is lélekben az NB II-re készült. Aztán a vereséggel végérvényesen eldőlt, hogy jövőre a második vonalban szerepel majd az idén 100 éves egylet.

A Paksi FC pedig első győzelmét ünnepelte tavasszal, a lefújás után az arcokról jól leolvasható volt a megkönnyebbülés. A három pont zsebben, azonban azt még korai lenne kijelenteni, hogy megnyugodhatnak Tököliék, a hátralévő három bajnokiból még legalább kettőt meg kellene nyerni a biztos bennmaradáshoz. A Pápát legyőző, a poraiból feltámadó Nyíregyháza ugyanis három ponttal lemaradva ott liheg a Paksi FC nyakán…

A három pontot érő gólt Lisztes Krisztián jegyezte, aki második gólját rúgta – ősszel a Ferencváros kapujába talált be szabadrúgásból – a Paksi FC színeiben.
„Nem volt egyszerű meccs, de korábban a Stuttgart és a Rostock színeiben is játszottam ilyen kiélezett találkozókat, így azt is mondhatom, hogy hozzá vagyok szokva az izgalomhoz” – nyilatkozta a paksiak gólszerzője. „Remélem, ez a győzelem visszaadja a hitet a csapatnak és sikerrel tudjuk le a hátralévő mérkőzéseket. A végén több lehetőségünk volt, de a kövek csak a lefújás után gördültek le a szívekről. Megyünk Pápára, ott sem lesz könnyű dolgunk, de a mostani győzelem lendületet adhat hozzá, hogy azt a meccset is sikerrel tudjuk le” – mondta a 34 éves középpályás.

A sikert tehát nem adták könnyen, de nem is számított egyszerű meccsre Kis Károly, a paksiak szakvezetője.
„Tudtuk, hogy az átszervezett Diósgyőr nem adja könnyen magát. Feszülten, görcsösen játszottunk, főleg a végjátékban hoztunk rossz döntéseket. A mérkőzés elején három nagy helyzetünk is volt, az lett volna a legjobb görcsoldó, ha azokból legalább egyet kihasználunk. A második félidőben feljavultunk és sok helyzetünkből egyszer sikerült bevennünk az ellenfél kapuját. Nagyon örülök, hogy megvan az első tavaszi győzelmünk” – nyilatkozta a vezetőedzősége negyedik paksi meccsén első győzelmét jegyző szakvezető.