TEOL

Az alapszakaszban hét, a rájátszásban hat gólt lőtt a harcos skót csatár, akinek Tolnán félve ejtik ki a nevét, hiszen két meccsen öt gólt lőtt Wiesner József edző csapatának. 

– Három évet éltél az országunkban, dolgoztál és futballoztál. Hogy érezted magad a Tamási 2009 FC-ben?
– Az első néhány hónap nagyon nehéz volt: egy adminisztrációs hiba miatt nem jött meg a játékengedélyem, ezért nem tudtam játszani. A heti három edzés meccs nélkül nem volt könnyű. Amikor elkezdtem játszani és gólokat lőni, úgy éreztem, hogy tagja vagyok a csapatnak. A nyelvi akadályok is problémát jelentettek, de a fiúk, Rajna Róbert és Kovács Péter gondoskodtak róla, hogy jól érezzem magam. 

– Milyen a magyar bajnokságok színvonala? Mi a különbség a skót és a magyar foci között?
– A táblázat elején álló csapatok erősek. Az első szezonomban játszottunk a Bonyhád és Bátaszék ellen, jó csapatok voltak. Egyenletes teljesítménnyel és erősebb kerettel közelíthettünk volna az élen állókhoz. Skóciában a játék sokkal gyorsabb és keményebb, mint Magyarországon. Az időjárást is meg kellett szoknom, mivel a hazámban az eső és a szél lassítja a játékot.

– Melyik a legkedvesebb emléked az itt töltött időszak alatt?
– A mesterhármasom Tolnán. Miközben Gyenei Zolival a harmadik gólomat ünnepeltük, úgy éreztem neki ez egyfajta fizetség azért, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy játsszam a csapatban. (A Tolna az utolsó percben egyenlített, 3–3 lett a végeredmény.) A Tolna idén bajnok lett, büszkeséggel tölt el, hogy két idegenbeli meccsünkön 5 gólt rúgtam nekik. Örökre megmarad az emlékezetemben az utolsó hazai meccsünk, ahol elbúcsúztattak, sok kedves ajándékot kaptam. Tamásiban és Kölesden nagyon barátságosak voltak velem. Szeretnék köszönetet mondani Massive-nak is, minden jót kívánok nekik a jövőben.

– Úgy tudjuk, nem sok hiányzott ahhoz, hogy profi labdarúgó legyél. Milyen csapatban, illetve bajnokságban szerepeltél?
– A karrierem alatt jó néhány csapatban játszottam Skóciában. A legerősebb csapatom a Motherwell volt, amely a skót Premier Division-ban szerepel – ekkor még tinédzser voltam. Profi szerződést ajánlottak, de én inkább egyetemre mentem. A suli mellett kevesebbet tudtam edzeni, ez hátrányt jelentett, mert a többiek fizikálisan lehagytak. Ha nem ezt az utat választom, soha nem lett volna lehetőségem arra, hogy csatlakozzam a Philipshez és a Tamásihoz. Nagyon szerettem ezt a három évet… Játszottam néhány nagyszerű játékos mellett: Barry Ferguson (Rangers, Blackburn, skót válogatott kapitánya), és Paul Hartley (Celtic, Hearts). Ez csak két példa a sikeres barátok közül, de vannak olyanok is, akik nem futottak be nagy karriert.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Mi a legnagyobb dicsőség, amit elértél eddigi pályafutásod során?
– Játszottam a Tamásiban!

– Mi lesz ha hazatérsz? Tervezed, hogy folytatod a labdarúgó karriered?
– Van néhány ajánlatom skót csapatoktól, de 36 éves leszek októberben, nem biztos, hogy tartani tudom a motivációt, ami ahhoz kell, hogy tisztességes szinten focizzak. Heti 2-3 edzés egy héten, és a hétvége. Valószínűleg nem tudok nemet mondani. Édesapám lelkesen nézte végig, hogy mit értem el öt éves korom óta, most ismét láthat engem, mielőtt végleg visszavonulok a játéktól. Figyelnem kell a testemre, hogy mennyit enged. Eddig szerencsés voltam, mert nem volt súlyos sérülésem, de az idő előre haladtával nő a kockázat. A futball olyan, mint a gyógyszer, nem tudok neki ellenállni. Amikor gólt lövök és hazaérek, dolgozik bennem az adrenalin.

– A kislányoddal és a feleségeddel éltél a Koppány-parti kisvárosban. Ők hogy érezték magukat?
– A három év Magyarországon kellemes élmény volt, sosem felejtjük el. A lányom, Isla sok időt töltött itt. A következő években visszatérünk, hogy megmutassuk neki hol volt kisgyerek. Minden ember szívesen látott minket Tamásiban, mindig hálás leszek nekik. A pályán kaptam 14 sárgát és egy pirosat, a játékvezetők talán nem szívleltek annyira.