TEOL

A tizedikről a negyedik helyre. Ekkora utat tett meg a szekszárdi futballcsapat az NB III-as focibajnokságban. Kvanduk János együttese a 2010/11-es szezonhoz képest hat helyet javított, sőt kis szerencsével érmet is szerezhetett volna. Az utolsó tizenegy fordulót veretlenül tudta le a megyeszékhely klubja (7 győzelem és 4 döntetlen volt a mérlege), amely legutóbb márciusban volt kénytelen vesztesen elhagyni a pályát – a Pécs nyert 1-0-ra Szekszárdon).

  Rompos József (piros mezben) a Bölcske legeredményesebb góllövője volt a maga 15 találatával (Fotó: Kiss Albert)

A bronzérem (vagy akár az ezüst) olyan meccseken úszott el, mint például a Bátaszék elleni hazai zakó (0-1). Az UFC-nek az ősz vége és a tavasz eleje nem sikerült: a 2011-es év utolsó három meccsén csupán egy pontot szereztek Pulczék, és a tavasz első három meccséből is csak egyet nyertek meg.

Aggodalomra azonban így sincs ok, a kitűzött célok megvalósultak, sok fiatal beépült a gárdába, amely azzal is büszkélkedhet, hogy az egész mezőny legkevesebb gólját (18) kapta, és az 55 rúgott góljánál is csak a bajnok Kaposvár (60) és a második Pécs (62) szerzett többet. A szezon legnagyobb győzelmét Szentlőrincen aratta a csapat, amely a sokszoros bajnokot idegenben verte 3-0-ra!

A Szekszárddal ellentétes utat járt be a Dombóvári FC-Rutin, amely tavaly még hatodik volt, idén pedig egészen az utolsó fordulókig izgulhatott a bentmaradás miatt. Hiába cseréltek kétszer is edzőt a Rutinnál (a gárda Reith Róberttel kezdte a szezont, majd érkezett Óbert Béla, végül pedig Tóth II Józseffel menekült meg), egyikük sem tudott csodát tenni.

Pedig a csapat kerete nagyon jó – igaz, sérülések azért akadályozták a munkát -, és a vezetés is sokkal többet várt Váraiéktól. A DFC-nek azért így is akadtak emlékezetes pillanatai: a Szentlőrinc 1-0-s legyőzése szép eredmény, de a Nagyatád elleni 2-0-s sikerre is büszkék lehetnek. Ugyanakkor akadtak kínos vereségekre, a Szekszárd elleni hazai 0-5-re, vagy a csont nélkül kieső Mohácstól elszenvedett dupla zakóra nincs magyarázat.

A Bölcske tulajdonképpen „szinten maradt”, hiszen tavaly és most is a nyolcadik helyen zárt. Buzás Attila ennek ellenére csalódott, mert ebben a szezonban sokkal több volt – talán még egy dobogó is. Az a csapat, amelyik képes megverni a Nagyatádot (5-1), a Szekszárdot (2-0), a Pécset (2-0), és a bajnok Kaposvártól is pontot rabol (2-2), tényleg többre hivatott. Ez esetben azonban nem férnek bele olyan zakók, mint a Nagybajom elleni (2-4), de a Komlótól (1-2) és a Siófoktól (0-1) sem szabad hazai pályán kikapni.

A Bonyhád VLC-nél is keserű szájízzel tekintenek vissza a szezonra. Kniesz Mátyás ugyan bejött hetediknek (a tavalyi 11. hely után ez előrelépés), de még ennél is jobb eredményt érhetett volna el. A BVLC igazi „kétarcú” csapat volt. Máté Norberték képesek voltak kikapni 5-0-ra a Szekszárdtól, majd 4-0-ra a Pécstől, aztán pedig a következő fordulóban megverték idegenben a Kaposvárt (2-1), és „kitömték” otthon a Siófokot (4-1).

A Bátaszék „átszállójegyet” váltott. A csapat igazán egyetlen pillanatra sem tudta igazolni, hogy NB III-ba való. Az őszt a tizenkettedik, a szezont a tizenharmadik helyen fejezte be. Egész tavasszal csupán két győzelemre futotta az erejükből Kurucsai Kornél tanítványainak. Kiss Jánoshoz (aki a 10. fordulóban a Nagyatád elleni hazai 0-3 után távozott) hasonlóan a játékos-edző sem tudott csodát tenni. A klub alapításának 100. évfordulóját illett volna szebben (nem kieséssel) ünnepelni...