TEOL

– Nagy kő esett le a szívetekről?
– A meccs után érezni lehetett a csapaton, hogy több hittel fogunk nekivágni a következő fordulóknak – nyilatkozta Vayer Gábor. – Nagyon fontos volt számunkra, hogy megszerezzük a három pontot, hosszú idegenbeli nyeretlenségi soaozatot szakítottunk meg ezzel. Vendégként rúgtunk két gólt, és most hátul is jól zártunk, ez optimizmusra adhat okot. Az eddigi fordulókban is megvoltak a helyzeteink, most is jó iramú, színvonalas meccset játszottunk. Végre azonban sikerült kilépnünk saját árnyákunkból, és a jó játékunk eredménnyel is párosult. 

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Mondhatjuk, hogy megtört a jég?
– Az biztos, hogy megtört, de, hogy milyen hosszú ideig lesz „törött”, az csak rajtunk múlik. A siker nagyobb örömet okozott számunkra mint egy sima bajnoki győzelem, de tudjuk azt is, hogy értékén kell kezelnünk a győzelmet. A folytatásban is ugyanúgy kell tennünk a dolgunkat, ahogy addig is tettük, senki se higgye, hogy most már minden egyes győzelmet könnyen fognak adni. Legalább ennyit, de inkább többet kell tennünk azért, hogy sikeresek maradjunk.

– Élmény volt nézni, ahogy futballoztál, miért nem voltál kezdő?
– Kis Károly úgy döntött, hogy a cserepadon kezdek. Kétségtelen, hogy nem hétköznapi sérülésen vagyok túl, hiszen a bokámból letört egy csont. Azonban sikerült három hét alatt felépülnöm, igaz sokat is dolgoztam érte, hogy mielőbb utolérjem magam. Váczi László rengeteget segített, és a sok konditermi edzés is megtette hatását. Bár fizikálisan még van lemaradásom, de hamarosan ezt a lemaradást is ledolgozom.

– Kiváló szögleted után szereztétek az első gólt, majd nem sokkal később majdnem megismételtétek mindezt. Készültetek rá?
– Az edzéseken sokat gyakoroltuk. Sifter Tomi a csapatban a legjobban fejelő futballista, tudatosan íveltem az ő fejére a labdát. Aztán nem sokkal később majdnem összejött, hajszálon múlt, hogy nem lett belőle újabb gól.

– A gólod a legvégén érkezett, nem tartottál tőle, hogy ismét elszalasztjátok a győzelmet?
– Nem! Amikor betalált a Haladás, egyetlen pillanatig sem gondoltam, hogy baj lehet. A társak arcán is láttam, hogy ők is hisznek a győzelemben. Amikor a második kapufámat lőttem, úgy voltam vele, hogy három a magyar igazság, előbb utóbb valamelyik lövésem utat talál majd a szombathelyi hálóba. És láss csodát, a harmadik lövésem után a labda befelé pattant a kapufáról.

– Kijelenthetjük, hogy a Paksi FC most már elindul felfelé a tabellán?
– Ez a célunk. A Haladást sem úgy kezeltük, mint a tabella utolsó helyezettjét, a Szombathely sokkal jobb csapat annél, mint amit jelenlegi helyezése mutat. Úgy gondolom, ez a Hali a végelszámolásnál ott lesz majd a középmezőnyben, és bevallom, magunkat is mindimum oda várom.

– És azt mondhatjuk, hogy Vayer Gábor most már minden meccsen így játszik majd?
– Hiszem, hogy fokozatosan egyre jobb erőállapotba kerülök. Úgy gondolom, ha jobb erőben vagyok, már most is többet hozzá tudtam volna tenni a csapat játékához, de gólt lőttem és gólpasszt adtam, és ez most elég volt a sikerhez. Tudom, hogy csak még több munka hozhatja meg az eredményt, de rajtam biztosan nem fog múlni...