TEOL

  Kovács Ákos higgadtan értékesítette a két büntetőt a Körmend elleni mindent eldöntő csatában (Fotó: Kiss Albert)

– Gondoltad volna, hogy főszerep jut számodra?
– Miután kiderült, hogy csapatkapitányunk, Mészáros Zalán megsérült, gondoltam, hogy több szerep jut majd nekem. Nagyon örülök neki, hogy nem okoztam csalódást.

– Csalódást? Honlapunk egyöntetű véleménye, hogy a harmadik és negyedik meccsen te voltál a nyerőember!
– Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy így látjátok. De én azt mondom, az egész csapat volt a nyerő, közösen harcoltuk ki a döntőbe jutást.

– Fiatal korod ellenére hidegvérrel, nagyon magabiztosan dobtad be a két büntetőt vasárnap 11 másodperccel a vége előtt. Nem izgultál?
– Nem. Csak az járt a fejemben, hogy mindenképpen a gyűrűbe kell juttatnom mindkét labdát. Nem számítok rossz büntetőzőnek, de bevallom, korábban volt rá példa, hogy megremegett a kezem. Az utóbbi időben azonban sokat fejlődtem mentálisan, így nem is gondoltam rá, hogy kihagyom.

– Három másodperccel a vége előtt mégis a Körmend kezében volt a döntő, de Alekszejev labdája lecsorgott a gyűrűről. Mire gondoltál?
– Már szinte bent láttam, nem is tudom, hogyan perdült ki a labda a gyűrűből. Abban a pillanatban fel sem fogtuk, hogy mi jutottunk a döntőbe. Nagyon kiélezett volt az elődöntő, mindkét csapatnak több lehetősége volt, hogy akár már korábban is lezárja a párharcot. Kétségtelen, hogy a szerencsén is múlt, de úgy gondolom, rászolgáltunk a sikerre. A csapat erejét is mutatja, hogy nagyon mélyről vissza tudtunk jönni.

– Őszintén: 0–2-nél hittetek benne, hogy lehet esélyetek, vagy csak úgy minden mindegy alapon nekik mentetek?
– Bíztunk benne, főleg azután, hogy sikerült megnyernünk a harmadik mérkőzést. Azt követően még jobban akart a társaság, még inkább meg akartuk mutatni, hogy fel tudunk állni a padlóról. Azt gondolom, fejben sokkal jobban ott voltunk, mint a körmendiek. Meg aztán változtattunk a taktikánkon, sokkal keményebben fogtuk az első két meccsen parádézó Thomast, így pedig kikapcsoltuk a körmendiek „eszét”. Azt hiszem, ez volt a döntőbe jutásunk kulcsa.

KATTINTSON IDE Az ASE–KÖRMEND ELŐDÖNTŐ 5. MÉRKŐZÉSÉNEK FOTÓIÉRT!

– Jön a Zete, amely már egy hete pihen. Azaz amellett, hogy hazai pályán játszanak, még ez is mellettük szól. Hogy látod az esélyeket?
– Ha ugyanezzel az elánnal, ugyanezzel a küzdeni tudással lépünk pályára, ha mi tudjuk diktálni a tempót, lesz keresnivalónk. Akár már szerdán Zalaegerszegen is. Ha fáradtabbak is leszünk, az biztos, hogy mindenki nagyon odateszi majd magát. A Zete kosarasai két éve együtt játszanak, egy nagyon erős, öszszeszokott csapat vár ránk. Irányítójukat, Hinnantot mindenképpen ki kell kapcsolnunk, mert ha neki jól megy, akkor csapatának is. Aztán oda kell figyelnünk Watsonra, aki a triplavonalon túlról is életveszélyes. Ha elkapja a fonalat, akár ötből ötször is képes bevágni a labdát a kosárba, de ha keményen védekezünk, akkor elképzelhető, hogy ötből csak egyszer talál be. Kulcsszerepe lesz Gulyás Robinak, mert ha ő játszik, a palánk alatt két embert is leköt. Meglátjuk, én mindenesetre most már bizakodó vagyok.

– Egy tipp a döntőre?
– Nagyon szoros meccsekre számítok, és úgy gondolom, 3–2-re mi fogunk nyerni!