Kutya vagy baba?

Rengeteg felnőtt életében játszott meghatározó szerepet kutyájával való gyermekkori barátsága. Aki már tapasztalta, tudja, hogy ez egy olyan élmény, ami semmi mással nem helyettesíthető, egy olyan barátság, amit a gazdi embertől talán soha nem kaphat meg.

Az ilyen boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorra visszatekintő felnőtt számára általában nem kérdés, hogy a családalapításba beletartozik a kutyus is, amiből a gyermek csak profitálhat. Azok számára azonban, akiknek az életéből ez kimaradt, nem mindig ilyen egyszerű a döntés.


Kormi jó hatással van a gyerekeimre

„Az a gyerek, aki részesül a kutyája odaadó szeretetéből, másképpen viszonyulni az élővilághoz, mint állattalan társai. – mondja Anikó, aki gyermekként már megtapasztalta Labradorja önzetlen hűségét és szeretetét. – Nálunk a kutya volt előbb, mint a gyerekek, de soha semmilyen probléma, féltékenykedés nem volt, sem Kormi, sem a fiúk részéről. Kis korukban is gondoskodtak róla, most, hogy nagyobbak (nyolc és hatévesek) boldogan viszik ki sétálni a házunk melletti zsákutcába. Teljesen összenőttek, néha olyan, mintha a kutya kitalálná a gondolatukat.”

Nincs helye a baba mellett!

„A férjemmel most költözünk első közös házunkba. – meséli Éva. – Nagy örömmel várjuk a babánkat, aki hat hónap múlva, már a szép új szobájába érkezik. A férjemnek van egy keverék kutyája, Kenzó, aki eléggé el van kényeztetve, be van szoktatva a lakásba. Aranyos kis jószág, mégis idegenkedem a gondolattól, hogy a csecsemőnknek egy kutyával kelljen megosztania a lakást. A fiúnknak lesz külön szobája, ahova természetesen nem jöhet be a kutya, de mi lesz, majd ha csúszik, mászik. Félek, hogy valamilyen fertőzést elkaphat tőle. A családunk túlzottnak érzi aggodalmamat, én viszont úgy gondolom, kisgyerek mellett nincs helye a lakásban kutyának. Sajnos, ez már többször vita forrása volt közöttünk.”

A kutyaellenes szülők elsősorban higiéniai okokra, fertőzésveszélyre hivatkoznak. A kutya valóban terjesztője lehet az állatról emberre terjedő betegségnek, a veszettségnek, ugyanakkor a rendszeres oltások és egészségügyi szabályok betartása mellett a fertőzés veszélye elenyésző.

Rátámadhat a gyermekre?

Emellett az is elrettentheti a szülőket, amit az utóbbi években a megharapott, kutyák által megtámadott gyerekekkel kapcsolatban olvasni, hallani.
Sajnos, előfordulnak rettenetes esetek, ha azonban alaposabban utánajárunk a dolgoknak, kiderül, hogy a kutya kiszámíthatatlan viselkedése, veszélyes támadása szinte mindig a gazda „hibájából” történik.
Az okok sokfélék lehetnek, kezdve a gazda személyiségéhez nem illő kutya választásával, az eb elkényeztetésével, falkavezérré válásának „engedélyezésén” át a kis, zárt helyre való bezárásával, túlzott fegyelmezésével, éheztetésével.

Kutya mellé érkezik a baba

Sokak szerint ugyancsak gondra adhat okot, ha a kutya már „régi bútordarab”, és az új „riválisa”, azaz az újszülött megérkezésével úgy érzi, elveszíti a családban addig kivívott helyét, és gazdái szeretetét, ideges és goromba lesz.
Ahol a kutya valóban családtag, ott ez egyáltalán nem fordulhat elő – ilyenkor az eb a cseperedő gyereket nem vetélytársként, hanem kölyökként kezeli, akit . Ezzel együtt természetes (és helyes), hogy amíg a gyermek kicsi, nem hagyjuk magára a kutyával, hiszen bármilyen megbízható is hűséges társunk, mindig számolni kell azzal, hogy ösztöneit a természet az ő testi adottságaira szabta, nem az emberére.


Minden a gazdin múlik

„A kislányom 9 hónapos, a kutyánk 4 éves. Természetesen, kicsit aggódtunk az elején, hogy minden rendben megy-e az „összeszoktatásukkal” – emlékezik vissza Ági. – Bújtam a netet és a szaklapokat, és végül, amikor megszületett a kislányom, a kórházból hazaküldtem egy textilpelenkát, amin rajta volt a baba illata. A férjem megmutatta a kutyának, körbeszimatolta ment tovább, majd vissza-visszatért. Amikor hazamentünk, már egy ismerős illatú babát mutattunk be neki. Azóta imádja, őrzi, és „szól nekem” (bökdös), amikor sír, hogy menjek oda hozzá.”


Kisgyermek mellé érkezik a kutya

Ha a baba születésekor éppen nincs kutya a családban, nem árt, ha várunk néhány évet. A legjobb akkor belevágni, amikor már „szót lehet érteni” a gyermekkel. Két-három évesen már megérti, hogy nem szabad a kutya szőrébe kapaszkodva menni, a farkincáját húzni, ráfeküdni, evésnél a szájához nyúlni, stb., mert nem minden kutya alkalmas a dajkaszerepre.


Gyermekbarát fajták (a teljesség igénye nélkül)

Az uszkár rendkívül intelligens, rokonszenves és valamennyi változata nagyon A labrador retriever rendkívül intelligens, sokoldalú kutya, békés, roppant jóindulatú és engedelmes.

Az erős, rámenős, de nagyon jóindulatú boxer nemcsak őrző-védőként állja meg a helyét, hanem házi kedvencként is tökéletes lehet, ha a család biztosítani tudja számára a megfelelő mozgásteret.

A berni pásztor nagyon könnyen nevelhető, kedves és türelmes, amik a gyermek szempontjából nem elhanyagolható.

A beagle legendásan szelíd fajta, és mivel ezenfelül tanulékony és igénytelen, a gyermekes családoknak szintén jó választás lehet.

Sok esetben a vonzó és rendkívül ellenálló keverék kutyákkal is szerencsével járhatunk, bár velük kapcsolatban nehéz előre megjósolni az eredményt...