Dilemma: Mihez kezdjek egy hájas feleséggel?

Kétéves a lányom. Rég nem kell szoptatni, bölcsődébe jár, az életünk visszaállhatott volna a régi kerékvágásba, de nem így történt. A nejem arra hivatkozik, hogy Emma gyakran betegeskedik, így nem tud munkát vállalni. Vagyis otthon van. A gyerek viszont a bölcsödében, igaz csak fél napig. Nem lenne baj, ha két kereset folyna be a családi kasszába, de nem ez a legfontosabb problémám. Hanem az, hogy Sára a szülés óta voltaképpen nem csinál semmit, csak hízik és hízik.

Eredetileg egy presszót vezetett, most is visszamehetne pár órára a pulthoz, hisz jóban volt a tulajjal. De ő folyton csak azt hajtogatja, hogy a gyerek mellett a helye, és a kislánynak szüksége van arra, hogy bármikor érte mehessen, hogy a játszótérre vigye, vagy otthon játsszon vele.


Sára időbeosztása a következő: reggel sokáig alszik, Emmát én öltöztetem fel és viszem a bölcsődébe, aztán dolgozni megyek. Úgy 11-kor felkel és eszik. Ezután leül a tévé elé, mert kezdődnek a kedvenc sorozatai. 1 óra körül megint eszik, leginkább gyorsan elkészíthető kajákat, mert utál főzni. Három körül elmegy a bölcsibe Emmáért, és együtt kimennek a parkba, ahol a barátnőkkel csacsognak. Öt körül hazajönnek, Emma a nappaliban játszik, Sára pedig megint a tévé elé ül. És eszik. Mindig eszik valamit, ha éppen nem ebédel vagy vacsorázik, akkor nassol, ropit, csipszet, banánt, csokit, cukrászsüteményt.

Ha véletlenül szóba kerül a hízás, csak nevetgél, és paskolja a hasát, amin reng a háj. Azt hiszi, vicces. Rám mászik, és csókolgat, hogy ugye, attól még ugyanúgy szeretem, hiszen nem csak teste, hanem lelke is van. Szeretem, persze. Sok olyan tulajdonsága van, amiért szeretni lehet, de ez a túlsúly és a hozzá tartozó lusta életforma nagyon zavar.

Sára szereti a szexet, gyakrabban akarja, mint ahogy nekem szükségem volna rá, mondhatni naponta akár többször is. Bevallom őszintén, mostanában nagyon nehezemre esik lefeküdni vele. Amikor megismerkedtünk, bár nem volt csont és bőr, mégis karcsú volt, formás. Gyönyörű volt, egy igazi kis bombázó. De ez a majdnem húsz kiló teljesen eltorzította a testét. Akkora a gyomra, hasa, mintha még mindig terhes lenne, a combja meg a feneke csupa narancsbőr, és az arca is megváltozott. A régi, szép vonásai eltűntek, helyettük csak két puffancs arc és a toka maradt. Amióta kövér, nem is nagyon ad magára. Régen kozmetikushoz és fodrászhoz járt, csinosan öltözött, most meg az én pólóimat és ingeimet hordja, sőt, az egyik farmerem is lenyúlta.

Nem akarom megmondani neki, hogy zavar a súlya, mert vérig sértődne. Szeretem, ő a gyerekem anyja, nem akarom megbántani. De lassan ott tartok, hogy komoly erőfeszítésembe kerül, hogy megöleljem. Nem kívánom őt, sőt, egyenesen taszít. Mostanában gyakran szellent is, régen eltűnt ilyenkor a mosdóban, most már csak odébb megy, és azt hiszi, nem veszem észre. Néha rátéved a szemem, amikor például lehajol valamiért, és elém tárul a hatalmas ülepe. Vagy amikor benyitok a fürdőbe és meglátom zuhanyozni. Olyan, mint egy víziló.

Kattints a folytatásért!>>