Életmód

2010.10.27. 09:32

Nem illünk össze, mégis ő kell!

– Szerelmes lettél? – tapintott anyu a lényegre. Elsírtam magam, és mindent elmeséltem neki. – Tudom, hogy nem való hozzám. Ha láttad volna a barátait, a környezetét, te is ezt mondanád.

NANA.HU

Igencsak mozgalmas születésnapi „meglepetésben” volt részem: aznap küldtek el a munkahelyemről létszámleépítés miatt, másnap pedig a barátom szakított velem, mert talált egy izgalmasabb lányt magának. Így aztán emlékezetes maradt a huszonötödik születésnapom – állás és barát nélkül. A szüleimhez költöztem, de semmi nem segített, hiába próbáltak megvigasztalni, egyfolytában csak sírtam.



Egyik este a sokadik állásinterjúról értem haza.
– Nem sikerült… A nagyfőnök elment nyaralni és csak ő dönthet. Miért pont most kellett neki elmenni vakációzni? Ismét várni kell három hetet.
– Talán azért, hogy te is el tudj menni egy kicsit kikapcsolódni – mondta kedvesen anyu.
– Tényleg! Én is így gondoltam. Holnap megveszem a repülőjegyet és elutazom a Bermuda-szigetekre. Onnan még soha senki nem jött vissza – szellemeskedtem.

– Ha nem is repülőjegyet, de egy buszjegyet fel tudunk ajánlani neked a görög tengerpartra.
– Köszi, de ha nem bánod, akkor most lepihenek, és inkább holnap megyek – játszottam tovább.
– Jó, de csomagolnod is kell, mert holnapután reggel indulsz – váltott komolyra anyukám. Megdöbbenve néztem rá. – Nem viccelek. Apáddal úgy döntöttünk, mi úgy pihenünk, hogy te nem vagy itthon. Ezért a vállalattól kapott jutalmán vettünk neked egy utat. Szállodában fogsz lakni, teljes ellátással.
– Én ezt nem fogadhatom el – hárítottam el az ajándékot. – Ez a ti tervetek volt.
– Igen. De ráuntunk, hogy itt vagy. Gondolj bele, két hét nélküled. Maga lesz mennyország – mosolygott anyu. Elkezdtem a bőgést.

– Nem fogadhatom el.
– Fogadd el, kislányom! Nem tudjuk nézni, ahogy szenvedsz. Ez az év nem a te éved volt. Eddig. Meglátod, ha néhány napra elmenekülsz a problémáid elől, mindent más színben fogsz látni, mire visszajössz,.
Így aztán két nap múlva már úton voltam a görög tengerpart felé. Aranyos kislány ült mellettem a buszon. Egyfolytában csak beszélt, aztán amikor elálmosodott az ölembe hajtotta a fejét. Édesanyja, aki előttünk ült, szabadkozott a lánya miatt. Megnyugtattam, hogy nem zavar, sőt. Beszélgetni kezdtünk és megtudtam, hogy a kislány nagybátyja már kint van a barátaival, és majd meglátogatja őket. Megígérte a kis Kyrának, hogy elviszi a hajóra. Mire odaértünk, összebarátkoztam a szüleivel.

Pótmama szerepben

A kis Kyra állandóan velem volt, így a szülők nyugodtan mehettek sétálni. Jól éreztem magam a pesztonkaszerepben.
– Nagyon sajnálom, hogy Kyra ennyire kisajátított magának. Nem is tudsz elmenni szórakozni – mondta egyik este Márti, a mama.
– Nincs is kivel mennem, egyedül pedig kicsit unalmas. Jól érzem magam Kyrával. De ti nyugodtan menjetek! Majd én vigyázok rá.
Este kilencig együtt sétáltunk Mártiékkal, aztán Kyrával hazamentünk és lefeküdtünk. Amikor a szállodához értünk, Kyra kirántotta a kezét az enyémből és egy férfi felé szaladt.
– Bátyóka! Hát eljöttél végre! Alig vártam már, hogy lássalak.

Tudtam, hogy várják a nagybácsit, de időpontot nem tudtak mondani. A férfi kíváncsian nézett rám.
– Anyuék hol vannak? – kérdezte a kislányt.
– Elment táncolni apuval, így Adri vigyázz rám. A buszon együtt jöttünk. Szeretem. Gyere, ismerd meg! – húzta hozzám a férfit. A szám kiszáradt, a tenyerem elkezdett izzadni az idegességtől, ahogy rám nézett hatalmas fekete szemével. Valamilyen Andornak hívták.
Olyan voltam, mint egy idióta, Andor azonban nagyon kedves volt velem.
– Felmehetnénk a szobába? – kérdezte, mire odaadtam nekik a kulcsot és elköszöntem. Néhány perc elteltével kopogtak az ajtón. Andor és Kyra állt ott. Egymás kezét fogták. Látszott, hogy odáig vannak egymásért.
– Elmegyünk megkeressük a nővéremet. Nem tartana velünk?

Úgy éreztem magam, mint tini koromban

Legszívesebben nemet mondtam volna, mert annyira zavarban voltam Andor mellett. Kyra azonban megfogta a kezemet és nem volt választásom. Bejártunk néhány szórakozóhelyet, mire megtaláltuk Mártiékat. Addigra a kislány elaludt a nagybátyja ölében. Visszaérkezvén elbúcsúztam tőlük és lefeküdtem, de nem jött álom a szememre. Ha becsuktam, azonnal Andor arcát láttam magam előtt. Nem hittem, hogy létezik első látásra szerelem. Hirtelen érzelmi kitörésemet azzal magyaráztam, hogy a barátom miatti csalódás okozta az egészet...

– Tudom, hogy nem való hozzám. Ha láttad volna a barátait, a környezetét, te is ezt mondanád. NANA.HU -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!