Szabadon

2017.07.07. 15:51

Jurtában él a magyar pár

Erdő szélén állította fel jurtáját Dominika és Viktor. A vadonban egy kutya, egy tehén és három ló a társuk, de a környékbeli pillangók is gyakran meglátogatják őket. A civilizációból kivonult párnál a Vasárnap Reggel vendégeskedett.

Valaki porig égette Dominika otthonát: a jurtát és azt, ami ahhoz kellett, hogy az erdő szélén is megélhessen. Viktor az újjáépítésben segített, de pár hét és sok beszélgetés után kiderült: egymásra találtak. Aztán új helyre költöztek. – Ahol víz van, ott élet is van – mondták, és egy kutacska mellett közös otthont építettek.

Pillangók a vendégeik

– A berendezés még hiányos – szabadkozik Dominika. A kerek sátor közepén, ahol télen téglakályha ontja majd a meleget, néhány növényke várakozik. Nekik csak ezután törik fel a földet a különféle zöldségekkel beültetett veteményesben.

A bejárattal szemben van a hálószoba, pontosabban a széles, magasított faágy. Alatta dobozok, Viktor majd ezeknek is készít polcot, de most sürgősebb teendői vannak.

Az üveges ajtó közelében a lószerszámok lógnak, a konyharészben munkaasztal, rajta a kézimalommal és a fateknővel. Abba kerül a friss liszt a magos lepényhez. A téglákkal kirakott tűzhelyet a közeli fákhoz erősített ponyva védi, elfér alatta az asztal és a székek is. Az ezerágú köcsögfa telis-tele edényekkel.

Amíg a lepény sül, Dominika Szabadon című könyvéről beszél, meg facebookos követőiről, akik óhajtják ugyan a harmóniát, még nem találtak vissza a természetbe… Bogyó kutya a földön elnyúlva hűsöl, a madarak pedig a hőségben is kitartóan csivitelnek. Barna leopárdcsíkos pillangók röpködnek köröttünk. Rendszeresen látogatják őket, mesélik a háziak.

Házi vaj és faeperlekvár

Egy hónapja itt még gaz burjánzott. Megtisztították a jurta helyét, aztán a veteményesnek, majd a konyhának és a tárolónak csináltak helyet. Ahogy teltek a hetek, úgy nőtt a a három ló, a tehén, a magyar vizsla és kettejük élettere. Előbbiek lelegelték azt, amihez gusztusuk volt, aztán jött Viktor és Dominika, hogy lekaszálja, kivágja az állatok által elkerült szúrós kökény- és galagonyabokrokat. A völgy egy része mostanra legelővé vált, friss fű nő rajta. Bodzának hamarosan borja születik, akkorra tartogatják, ínyencségnek. A tehénnek és a lovaknak addig is az a dolguk, hogy újabb területeket tisztítsanak meg a gaztól. Mozgásuknak napelemes villanypásztor szab határt, de így is van elég helyük: négy hektár.

Dominika a lisztes teknővel. Fotó: Móricz-Sabján Simon

Közben megsül a lepény, és mert Bodza kicsinyére gondolva most kevés tejet ad, bolti vajat kenünk rá. Na meg frissen főzött faeperlekvárt. Az üvegek az ideiglenes tárolóhelyen sorakoznak, mellettük tavalyi savanyúságok, ezeket a felgyújtott tanyáról sikerült megmenteni. A földbe vájt éléskamra ugyanis épségben megőrizte őket.

Tehénlepény és lócitrom

Bodza és a lovak, azaz Csenge, Vince és Pandúr mindennap meglátogatják Dominikát és Viktort a villanypásztor túlsó oldalán. Ma még nem jártak erre, pedig Bodzát mindenképpen meg kell fejni. Mégsem érdemes túl korán a nyomukba eredni, mert ilyenkor még böglyök hada kíséri őket. A bozótosból váratlanul előtűnik a tehén. Óvatosan közelítünk: Dominika a kötéllel, Viktor a vödörrel, lemaradva pedig mi, idegenek. Kis kergetőzés után sikerül elcsípniük. Az állat fejés után érdes nyelvével percekig nyalogatja gazdái kezéről a sós izzadságot. A lány megsimogatja, megköszöni a tejet, és Bodza továbbáll.

A forráshoz vezető ösvényt két napi munkával alakították ki. Gőzölgő tehénlepényt és ganajtúrókkal teli lócitromot kerülgetünk rajta. Végül kis tisztás nyílik, de az ösvényt két csokibarna és egy szürke ló zárja el előlünk. Csenge tizenhat éves, szinte együtt nőtt fel Dominikával, egymás pillantását is ismerik. Pandúr kíváncsian szemlél, komolyságot erőltet magára, de bohókás csikó még valójában. Megszaglásznak minket, de nincs sok idejük ránk, falják a füvet és az orruk elé hajló lombot. Bár nincs nagy kedvük utat engedni nekünk a szűk csapáson, végül csak Vince nem viszi odébb nagy tomporát.

A jurta árnyéka megnyúlt, esteledik. Dominika és Viktor visszakísér bennünket egy darabon. – Innen már nem tévedtek el – mondják, és mi kaptatunk tovább. Ők pedig, ha már feljöttek idáig, ahol van valamicske térerő, földre ülve keresik notebookjukkal a civilizáció jeleit.

Vasárnap Reggelben sok más érdekes történetet is olvashat, keresse az újságárusoknál!

 

Címkék#vadon

Ezek is érdekelhetik