2018.10.16. 11:30
A szekrénynek dolgozik, mert nincs kereslet
Egy színnel, általában fehérrel hímzett terítőit, blúzait, párnahuzatait a szekszárdi Babits Mihály Kulturális Központban is bemutatta nemrég Trautmann Konrádné. Ő az utolsó, aki még foglalkozik a Gyönk környéki sváb mintákkal a gyakorlatban.
A kézimunka szeretetében nőtt fel, édesanyja, nagyanyja és nagynénje is font, kötött, horgolt, de amit most csinál, azt autodidakta módon sajátította el. A megyei múzeum gondozásában jelent meg még 1982-ben a Tolna megyei hímzésminták könyve, s annak segítségével tanulta meg annak idején a subrika nevű főminta és a kísérő minták kivarrását.
Mondani sem kell, hogy nem ebből él. A hatvanhárom éves asszony a varsádi Tájházban kapott állást a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazottjaként.
Oda is készített néhány szép darabot. Eladnia is sikerül olykor, de alapvetően „a szekrénynek dolgozik”. Korán reggel és késő este varr. Egy méterszer másfél méteres terítőt közel két hét alatt fejez be. Ezeket az egyedi kézimunkákat nem adhatja tíz-tizenkétezer forintnál kevesebbért, úgyhogy csekély a kereslet. Ugyanekkora méretű, géppel gyártott termék sokkal olcsóbban kapható az üzletekben.
Sok türelmet igénylő munka a hímzés. Kézimunkázni és zoknit stoppolni sem lehet gyorsan. Drága a vászon, drága a fonal, Trautmannét azonban ez sem riasztja el.
Esetenként komoly feladatokat vállal: nagy méretű, hímzett függönyök, úrasztalterítők is kerültek már ki a kezei alól. Egy alkalommal, két színnel, tizenkilenc tűvel varrott terítőt készített.
Utánpótlás
Szívesen átadná a tudását, de nemigen akad érdeklődő fiatal, aki órákon át öltögetni szeretne meghatározott sablon szerint. Számára viszont ez az idegnyugtató elfoglaltság. Érte már néhány sorscsapás, de még sosem szedett nyugtatót. Készítgeti a hímzett kötényeket és a rózsás tutyikat a varsádi tánccsoportnak, és más ruhadarabokat, lakástextíliákat a maga örömére. Arra gondosan ügyel, hogy minden darab egyedi legyen.
