vérbeli zenész

2020.02.26. 17:30

Ocsovay Damján nemzetközi hírű művészekkel zenélt együtt

Már az is sokat elárul egy vérbeli zenészről, hogy egyáltalán miként veszi kézbe hangszerét. Ocsovay Damján úgy ül a zongora mögé, hogy maga a mozdulat is része a koncertnek. Pedig a java csak ekkor következik: olyan virtuóz futamokkal, melyeket az igazán nagy billentyűsöktől hallunk.

Szeri Árpád

Fotó: Nagy János

A zene már kisgyermekkora óta élete része. Anyai nagyszülei a megyében jól ismert Fehér zenekar vezetői és frontemberei voltak Utry Ágnes Ildikó és Fehér József személyében. De ugyanígy apai ágon is az örökség részét képezte a muzsika fontossága.

– Szólt otthon a blues, a jazz, a funky – idézte fel gyermekkori éveit Ocsovay Damján, aki számára magától értetődő volt, hogy az általános iskola mellett a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolának is kisdiákja lesz. Így is történt, hétéves korában az intézményben megkezdte tanulmányait zongorán, nagy szeretettel említett mestere, Erősné Máté Éva növendékeként.

– Bár kisgyermekként a dob is érdekelt, zongorázás közben egyre jobban megkedveltem ezt a hangszert – tudtuk meg. – Azután már magától értetődő volt, hogy maradok a zongoránál. Még akkor is, ha nekem is voltak olyan időszakaim, amikor szívesen hanyagoltam volna a rengeteg gyakorlást. Hét éven át klasszikus szerzőket játszottam, közülük Debussy és Chopin nyerte meg legjobban a tetszésemet, de Bartók Béla is vonzott, utóbbi a népzenei elemek miatt. Idővel a könnyedebb műfaj felé fordultam, magam is próbálkoztam ilyen jellegű kompozíciókkal.

A klasszikusok közül Debussy, Chopin és Bartók a kedvenc Fotó: Kiss Albert

Méghozzá sikerrel. Ezt igazolja az a tény, hogy két évvel ezelőtt Ocsovay Damján – akkor mint a Szekszárdi I. Béla Gimnázium 11. osztályos diákja – brillírozott Keszthelyen, a Helikoni Ünnepségeken. A jazz-pop mezőnyben mutatott szóló teljesítményét arany minősítéssel jutalmazta a zsűri.

– Improvizatív előadás volt, már akkor is nehéz lett volna megmondanom, hol kezdődik, illetve hol végződik a szerzemény – mondja diplomatikusan. – De azért sikert arattam.

Ettől kezdve nem volt megállás – mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy Damján a középiskolai érettségi után nem konzervatóriumban, zenei egyetemen folytatta tovább tanulmányait. Miután a grafika, a festészet terén is tehetséget mutat, jelenleg a fővárosban, a Budai Rajziskola diákjaként sajátítja el a szakma mesterfogásait.

– Ezzel együtt azért rendszeresen zenélek – tette hozzá. – Sőt, a konzervatóriumi tervet sem adtam fel, a rajziskola elvégzése után szándékomban áll felvételizni a zenei egyetemre.

Egyébként nemrég a főváros mérvadó zenei helyszíne, a Budapest Jazz Club is kitárta kapuját Damján előtt. S ez még nem minden: az ott rendezett koncerten a tizennyolc éves szekszárdi fiatal „csak” olyan világhírű művészekkel muzsikált együtt, mint Snétberger Ferenc gitáros, Tony Lakatos szaxofonos és Tzumo Árpád jazz-zongorista. A közös fellépésnek érdekes előtörténete van és rendelkezik egy csavarral is.

– Mindig is igyekeztem minél több zenei kapcsolatra szert tenni – mondta. – Tavaly, a bodajki jazztáborban ismerkedtem meg Pocsai Kriszta énekes előadóművésszel. Bár a táborba mint zongorista mentem, eljártam Pocsai Kriszta énekóráira is. Felfigyelt rám, és a tábor vége felé számomra is váratlanul megkérdezte tőlem, lenne-e kedvem a Solati nevű jazz­csapatban vokalistaként közreműködni. Volt arról tudomásom, hogy ebben a csapatban nemzetközileg ismert művészek is zenélnek. Kitörő örömmel mondtam igent.

Így történt meg, hogy Damján a múlt esztendő végén – a zenekar jóváhagyásával – a már említett világsztárok társaságában egy másik vokalista társsal együtt (háttér)énekelt. Utólag bevallotta, hogy ez az egyébként maradéktalanul megformált szerep számára is némi meglepetést jelentett. Ám Tzumo Árpádnak köszönhetően a billentyűs hangszerről sem kellett lemondania.

– Tudta rólam, hogy alapvetően zongorista vagyok, ezért javasolta, hogy billentyűzzek mellette én is, ezzel is változatosabbá, tömörebbé téve a hangzást – folytatta a történetet. – Természetesen éltem a különleges lehetőséggel.

Ocsovay Damján, Czibere József, Hildebrand Dorothea, Pocsai Kriszta, Snétberger Toni, Snétberger Ferenc, Tony Lakatos, Tzumo Árpád és Heilig Tamás

Ocsovay Damján tehát a színpadon együtt énekelt és zenélt Snétberger Ferenccel, Tony Lakatossal és a zenekar többi tagjával. Sok elhivatott és megállapodott, neves muzsikus a fél karját odaadná egyetlen ilyen pillanatért. A siker azonban nem szállt a szekszárdi fiatal fejébe, nem vett fel sztárallűröket. Másfél hete hazai környezetben, a megyeszékhelyen, egy kézműves sörbárban lépett fel harmadmagával. Két társa Kalauz Attila gitáros és dr. Gál Gábor nagybőgős volt.

– Szívesen játszom Szekszárdon, itt töltöttem gyermek- és ifjúkoromat, régi ismerősök tekintenek rám a koncerten – tett hitet városa mellett. – Amikor ide, azaz haza jövök, nagyon jó érzés zenélni.

Borítókép: Ocsovay Damján (balról a negyedik) Az Éles Gábor Trióval is fellépett, Tóth Vera volt a vendégénekes

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában