TEOL
Tolna vármegyei hírportál
Azt magyarázza az egyik barátom, hogy ez minden idők legrosszabb magyar Európa-bajnoki szereplése, és nemigen tudom meggyőzni az ellenkezőjéről. Azzal érvel, hogy 1964-ben harmadikok, nyolc évvel később negyedikek lettünk, majd 2016-ban megnyerve a csoportot tizenhat közé jutottunk – mondjuk már rögtön itt kisiklik az összehasonlítás, hiszen a kezdetekhez képest alaposan megváltozott a kontinenstorna lebonyolításának a rendszere –, három éve ugyan a csoport végén végeztünk, ám egyetlen gólon múlt, hogy nem az élén, most pedig – és ide érve csak legyint egyet.
Szerintem elkapkodja.
Kétségtelen, a magyar válogatott egyelőre senkit sem kápráztatott el, a teljesítménye jóindulattal is csak közepes, ám a helyzete cseppet sem reménytelen.
Sőt, nem is kell hozzá különösebben nagy csoda, hogy a skótok legyőzésével, az azzal megszerzett három ponttal bekerüljön a négy legjobb harmadik közé még úgy is, ha esetleg negatív maradna a gólkülönbsége. Például: ha a B csoportban Albánia és Horvátország nem győzi le a spanyolokat, illetve az olaszokat, valamint a C jelű négyesben az angolok nyernek Szlovénia ellen, játsszanak a dánok és a szerbek bármit is, máris lenne két olyan harmadik, amely csak két pontot gyűjtött, és ezek a feltételezések ráadásul megfelelnek a papírformáknak. Ha bejön, akkor kinyílik az ajtó a továbbjutás, a nyolcaddöntő felé, és máris okafogyottá válik gyenge Eb-szereplésről beszélni.
Arról nem is szólva, hogy három ponttal túlszárnyalnánk a három évvel ezelőtti kettőt, arra a kontinenstornára mégis hőstörténetként gondolunk vissza. A mostani csak akkor lehet az, ha a csapat tényleg átvergődik a csoportkörön, és a kieséses szakaszban is nagyot alakít, megy legalább még egy kört. Szoboszlai Dominik a németek elleni vereség után azt mondta, az elvárások alighanem elszakadtak a realitásoktól, holott ő volt az, aki a selejtezőcsoport megnyerése után a lelátón pálinkával a kezében örökre emlékezetes nyarat ígért, és Marco Rossi is kijelentette, hogy ezen az Európa-bajnokságon komoly tényezők akarunk lenni, tehát az elvárással járó nyomás nem kívülről érkezett a csapatra.
Önmagában nem baj, hogy ezek a mondatok megfogalmazódtak, ha a nyilatkozatok önbizalmat sugároznak, csak később ne mások felé irányuljon a szemrehányás. Ahhoz pedig, hogy érdemes legyen számolni, belső csodának, nagy formajavulásnak kellene jönnie vasárnap estére. Ha ugyanis akkor nem sikerül legyőzni a sikerre éhes skótokat, nincs is miről beszélni, és még a barátommal sem tudnék vitatkozni.