elismerés

2020.11.02. 08:05

Esztergályos Cecíliát a Halhatatlanok Társulatába választották

Eredeti ,vagány, örökifjú, heves, pozitív kisugárzású és vidám. Azt hiszem ebből már azonnal tudjuk, hogy Esztergályos Cecíliáról van szó, aki hetvenhét évesen is kitörő lelkesedéssel játszik a színpadon. A meglévő darabjai mellett egy új előadást is próbál, Gyurkovics Tibor Császármorzsáját, aminek decemberben lesz a bemutatója az Újszínházban. A művésznőt óriási meglepetés érte, hiszen mostantól lábnyoma díszíti a Pesti Broadway-t.

Tarnóczy Orsolya

– Jó látni, hogy mennyire aktív a közösségi médiában, mindig tudom épp mivel foglalatoskodik.

– Az utóbbi időben kicsit visszahúzódtam. Persze még most is teszek fel régi képeket a színházi előadásaimból, a filmjeimből – mondta a Kossuth-díjas színésznő a Vasárnap Reggelnek.

– Említette, hogy későn ért haza, ne reggel hívjam mert még aludna egy kicsit. Hol volt?

– Pontosan kettőkor léptem be az ajtón, majd eldőltem, mint egy krumpliszsák. Pár óra alvás után meg kipattant a szemem. A Körúti Színházzal voltam Szarvason, ahol a Zsákbamacskát mutattuk be. Kedves kis darab, szeretem játszani.

– Nem fárasztó ez a sok utazás?

– A hosszú utak sajnos már kimerítenek, de nem akarom feladni ezt a lehetőséget, mert olyan helyekre visszük el a színházat, ahol az emberek szomjaznak a kultúrára. Meg szeretem ezt a társulatot, jó a társaság.

– Ha jól tudom, nem csak ennél a társulatnál brillírozik.

– Ott van még a Vidám Színpad is, ahol jelenleg a koronavírus miatt elmaradt előadásokat pótoljuk. Készülünk új bemutatóval is, Ha beüt a ménkű!-t Straub Dezső rendezi. Az egész történet nyolcmillió fontos lottószelvény körül forog. Aztán ott van még a Négy meztelen férfi, meg De kis az a Bubus? című előadás. A Mici néni két élete továbbra is nagy sikerrel megy a József Attila Színházban, a következő előadás október 26-án lesz. Nyolc hónapja, hogy nem játszottuk ezt a darabot…

– Nem lehetett egyszerű színház nélkül.

– Nem is volt az, mindenkinek hiányzott már a színpad. Ezek az előadások ráadásul több száz oldalasak. Ha az ember nincs gyakorlatban, akkor könnyen ki tud esni a ritmusból.

– Az anyaszínházánál az Újszínháznál is el van látva feladatokkal.

– Aminek nagyon örülök. 2014 óta erősítem az Újszínház társulatát, csak jó emlékeim vannak erről a hat évről. El vagyok kényeztetve, odafigyelnek rám, jó szerepeket kapok. Dörner György igazgató jó érzékenységgel választja ki az új darabokat. Jelenleg Gyurkovics Tibor Császármorzsáját próbáljuk, december 4-én lesz a bemutató.

– Jó Dörner Györggyel együtt dolgozni?

– Abszolút. Mindenkivel szeretek együtt dolgozni, aki tehetséges.

– Önök hol találkoztak először?

– 1984-ben az Egy kicsit én, egy kicsit te című filmben voltunk partnerek, aztán elsodort minket az élet egymástól. 2013-ban hívott el Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabba, amelyben Zsani nénit, a család egyetlen férfi tagját alakítom. A helyzet érdekessége, hogy a pályámat ezen a színpadon kezdtem, hiszen Kazimir Károly irányítása alatt itt működött az egykori Thália Színház. Az első feladatom Móricz Zsigmondtól a Csibe volt. Szóval egy nagy kanyarral, de minden szempontból körbeért a pályám.

– Jelenleg hány darabban játszik?

– Ötben. A palacsintás királyban az udvari varázslót alakítom. Három éve játszom a Sári bírót, de ott van még a Zserbótangó, a Hangemberek, valamint A Nagy Ho ho horgász is, amiben a hangomat hallatom.

– Úgy tudom, hogy az Újszínház egy különleges gálaműsorral kedveskedik mindazoknak, akik félelmet nem ismerve szolgálták munkájukkal a koronavírus idején az embertársaikat. A gálán ön is fellép, pontosan mivel?

– Sanzonokat fogok énekelni, Szirmai Alberttől és Heltai Jenőtől. A Pandémia Hőseinek elnevezésű gála fővédnöke Fekete Péter, kultúráért felelős államtitkár lesz. A színház mindent tagja nagy szeretettel és odaadással készül erre a számunkra is különleges alkalomra, amit október 27-én tartunk.

– Nem mehetünk el a Família Kft. mellett, ami országos ismertséget hozott önnek. Még ma is felismerik?

– Persze! Legutóbb az unokatestvérem kifestette egy az egyik szobáját, a mester látta, hogy valakivel beszél telefonon és felismerte a hangomat. Az úr majdnem hanyatt vágta magát, mikor kiderült, hogy valóban én vagyok a vonal mögött. Ordítozott, hogy mennyire imád engem. Én szeretem ezeket a visszajelzéseket.

– Néha összejön a régi család?

– Hogyne, Szemere György, a régi gyártásvezetőnk tartja össze a csapatot, ő a lelke ennek az egésznek. Idén sem maradt el a találkozó, ezúttal hárman jöttünk össze.

– A sok színházi feladat mellett marad ideje az alkotásra?

– Most sokkal kevesebb játszom. Egy évvel ezelőtt egy hónapban 28 előadás volt, mellette forgattam a Life TV-vel, aminek vége lett. Sokáig persze nem lehetett volna ezt az őrült ritmust tartani. Így lenézett rám a kisangyal és azt mondta: állj meg egy kicsit! Volt olyan időszak, amikor két hétig ki se mozdultam, egyfolytában csak aludtam. Ekkor készítettem pár festményt és kerámiát is.

– Mikor volt az első kiállítása?

– 2002-ben a Madách Színház Tolnay Szalonjában, amihez Szakonyi Károly írt méltatást. Legutóbb összefutottunk az ATV-ben és elkértem tőle ezt a szöveget. Elképesztő volt ismét elolvasni, megkönnyeztem.

– Miből meríti ezt a mérhetetlen sok energiát?

– A Jóistentől kapom, meg a férjemtől. Ő feladta a saját szakmáját, a tanítást az egyetemen, azért, hogy nekem minden szempontból segíteni tudjon. Így élünk mi kettecskén, szeretetben. Ha valami egészségügyi gondom van, akkor rendszerint olyan orvosok kezében kerülök, akik mindent elkövetnek azért, hogy jól legyek.

– Említette, hogy a nap további részében főzni fog.

– Sztrapacska készül juhtúróval, töpörtyűvel. Nálunk ez a menü!

– Említsük meg a díjakat is. Múlt héten ugyanis bekerült a Halhatatlanok közé.

– Hálás vagyok azért, hogy én is átvehettem ezt a nagyszerű díjat. A lábnyomom immár az Operettszínház előtti tér kövét díszíti. Halhatatlan lettem.

– Az sem mellékes, hogy közben gyémántdiplomás balettművész lett.

– Pontosan hatvan évvel ezelőtt végeztem az Állami Balettintézetben, ami olyan gyorsan elrepült, hogy nem is tudtam erre figyelni. Nagyon megható volt, ahogy Uhrik Teodorával és Hetényi Jánossal, volt évfolyamtársaimmal ott állhattunk a fiatalok előtt. Egyrészt csodálatos volt visszaemlékezni arra a kilenc meghatározó évre, amivel azóta is együtt élek. Másrészt volt bennem egy adag fájdalom is, hiszen már nagyon kevesen vehettük át ezt az elismerést.

– Olyan mintha tegnap vette volna át a Kossuth-díjat.

– Pedig az is már több mint két éve történt. Itt van most előttem is, sokszor ránézek. Mondom is magamban, hogy jöhetne hozzá még kettő másik is. (mosolyog)

Ezek is érdekelhetik