A rendszer hibája

Pajor-Gyulai László

A mozdulat önkéntelen volt, de ez legfeljebb mentség lehet rá. Az ugyanis normális, ha valaki gólnál örömében az égnek emeli a karjait, de normális esetben ez akkor történik, amikor csapattárs talál a hálóba, nem amikor az ellenfél. Most pedig ez történt a női kézilabda-Európa-bajnokságon: a németek fél perccel a vége előtt kettőre csökkentették a hátrányukat, az egyik spanyol pedig az előbb leírt mozdulattal ünnepelt. 

És persze minden oka megvolt rá. A helyzet kicsit bonyolult volt, de azért fussunk neki: ha Spanyolország két góllal nyer, akkor a németeket viszi magával a most szerzett két ponttal együtt a következő csoportkörbe, ha kettőnél többel győz, akkor a lengyelek lépnek tovább, akik viszont korábban megverték a spanyolokat, ezért utóbbiak nulla ponttal érkeznek a folytatásba. Az eredmény az utolsó percre fordulva 23–20 volt, a spanyolok először látványosan a pályán kívülre ívelték a labdát, majd nem tanúsítottak ellenállást a németek támadásánál, a hátralevő szűk fél percet pedig lepörgették, 23–21 lett a vége, a számukra ideális eredmény született meg. 

Eszembe jutott egy csaknem fél évszázados történet. A magyar női kosárlabdában a Tungsram kiemelkedett a mezőnyből, és a Bp. Spartacus – már ezek a klubnevek is rég feledésbe merültek – csak úgy tudta elkerülni a találkozást vele a rájátszás elődöntőjében, hogy ha nem győzi le hét pontnál többel az egyik futottak még kategóriába tartozó ellenfelét, amelynél papíron harminccal jobb volt. Nyilván kitalálják: pontosan héttel nyert a Szpari, nem a Tungsrammal elődöntőzött, be is jutott a fináléba. 

Most kellene következnie a felháborodásnak, kifejezni, hogy mindez mennyire gusztustalan, de nem fog. Nem állítom, hogy ezek az egyetemes sport legszebb pillanatai, de nem árt, ha mindenki egy percre beleéli magát mondjuk a spanyol kézilabdás hölgyek vagy a Spartacus kosarasainak a helyzetébe: mit tennének? 

A versenysportban az eredmények határoznak meg mindent, a dicsőségtől kezdve az anyagi megbecsülésig, és aligha lehet bárkit is arra kényszeríteni, hogy a szabályok adta kereteken belül a saját érdeke ellen cselekedjen.

 Nem csak a sportban, a mindennapi életben sem. Persze, a fair play nemes eszme, és a lengyeleknek nyilván fáj a kiesés, de ha előtte nem kapnak ki Montenegrótól, nem sodródnak a szakadék szélére. Ami történt, az a rendszerből eredő hiba, amit a spanyolok hülyék lettek volna nem kihasználni.
Persze, ettől még nem kell látványosan örülni az ellenfél góljának. Mert az tényleg gusztustalan.