Érdemes a pornográfia helyett a tantra tanaiból meríteni

– Egy meghatározás szerint a szerelem az, ami a tudattalanunkat a leginkább definiálja, hiszen nem a döntéseinken múlik – mondta dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, az ELTE egyetemi adjunktusa, több sikerkönyv szerzője. A szekszárdi Nőnapi Kavalkád keretében tartotta meg Mi a cél ma: jó párkapcsolat, vagy jó pár kapcsolat című előadását, amely az alkalomhoz passzolóan elsősorban a nők oldaláról közelítette meg a témakört.

A szakemberek között is vita tárgyát képezi, hogy mi az erősebb: a szexuális, tehát szaporodási ösztön, amelyhez mint motiváló tényezőt odabiggyesztette a természet az érzelmet, vagy az utóbbi. Az biztos, hogy a szerelem a harag mellett a legintenzívebb emberi érzés. A „marketingje” viszont nagyon rossz, mert ugyan mindenki arról álmodik, hogy szíve választottjával boldogan, együtt öregszenek meg, a környezet azt sulykolja, hogy a szerelemnek múlnia kell. Az elültetett szkepticizmus által pedig ez a negatív jóslat önbeteljesítővé válik.

Pedig nem törvényszerű, hogy így legyen. A kezdeti mániákus, felfokozott izgalmi állapot ugyan idővel elkopik, mivel a szervezet huzamosabb ideig nem bírná, a szenvedélynek viszont nem kell kihunynia. Ezért azonban tenni kell. Szükség van olyan különleges helyzetekre, amikor újra tudatosulhat a felekben, hogy miért is szeretik a másikat, élvezhetik egymás társaságát. Kellenek az évfordulós ünnepek, amikor felidézik, milyen volt az elején, a közös programok, a kimozdulás otthonról, amikor több idő jut az egymásra hangolódásra, vagy a felek ráeszmélhetnek újra, igen, ezt a nőt, férfit szeretem, büszke vagyok rá, hogy engem választott. Nem utolsó sorban az is lényeges, hogy fenntartsák a szexuális izgalmat egymás igényeinek figyelembe vételével, nyitottan a fejlődésre, a játékosságra.

A boldog kapcsolat

A pszichológia azt is definiálja, hogy mikor nevezhető boldognak egy kapcsolat: ha egy negatív interakcióra legalább öt pozitív jut. Pozitív, ha a pár érzelmes, humoros, figyelmes, emeli a másik önértékelését. Negatív a lekezelő, kritikus, időhúzó stílus. Nagyon kell vigyázni a vitákkal, amelyek során könnyen lehet maradandó sérüléseket okozni. Szükség van a problémák megbeszélésére, de nem szabad, hogy az egymás sértegetésének licitjévé váljon. Fontos, hogy tiszteletben tartsák egymás „bogarait”. Ha egy semmiségnek tűnő dolog rendszeresen túlzott reakciót vált ki a másikból, annak biztosan megvan az oka, mélyebb sérülés lehet mögötte, nem jó feszegetni, el kell fogadni.

A monogámia

Tény, hogy a monogámia az emberiség egyik legnagyobb kihívása. Állatkísérletek bizonyították, hogy a „friss hús” megjelenése bizony fokozza a hímek szexuális aktivitását, akárcsak a nőstényekét, bár az övéket kisebb mértékben. Nincs ez másként az emberek körében sem. Viszont az elköteleződés mellett szól, hogy az ember társas lény, és a gyermekneveléshez kiegyensúlyozott családra van szükség.

Amikor egy harmadik fél jön képbe, az azt jelzi, hogy valahol baj van. Az, hogy egy ilyen helyzet után még helyre tudják-e hozni a kapcsolatot azon múlik, hogy mekkora közös múlt van mögöttük, mi az, amit együtt átéltek, elértek.

Az internet hatása a párkapcsolatokra

Jó pár évvel ezelőtt elvégeztek egy kísérletet, amely során férfiaknak kellett értékelniük a barátnőjüket. Egyszer minden beavatkozás nélkül, majd később úgy, hogy előtte meg kellett nézniük egy hosszú fotósorozatot, amelyen az átlagosnál szebb nők szerepeltek. A következmény pedig az lett, hogy utóbbi értékelés során sokkal kevésbé tartották a barátnőjüket csinosnak és szexinek, kevésbé vallották magukat szerelmesnek belé, és sokkal pechesebbnek érezték magukat azért, hogy nekik csak ez jutott. Az internet, a Facebook, az Instagram korában ez az inger nap mint nap éri az erősebb nem képviselőit. A nőket pedig az, hogy ha nem elég nagyok a melleik, nem elég feszes a fenekük, ne adj' isten cellulitiszük van, akkor nem felelnek meg a kor szépségideáljának, kisebb az esélyük a pártalálás terén.

Ugyanakkor az férfiakban az internet azt az illúziót kelti, hogy a lehetőségek, a jó nők száma végtelen. Így ha egy kapcsolat éppen nem olyan tökéletes a számukra – és bizony vannak kevésbé intenzív időszakok, a két fél sohasem egyformán szerelmes – akkor a legegyszerűbb megoldás lecserélni a társat, nem pedig időt és figyelmet fordítani a kapcsolat megjavítására.

Pornográfia

A pornográfia pedig csak ront a helyzeten, mert – sarkítva – azt sugallja, hogy a nők állandó izgalmi állapotban csak arra várnak, hogy betoppanjon egy – esetleg több – idegen hím, aki(k)re rávethetik magukat, annak reményében, hogy minden előjáték nélkül, a magukévá teszik őket olyan agresszióval, és megalázó módokon, ahogyan arra a többség nem igazán vágyik. Ezekhez a tartalmakhoz a gyerekek pedig igen korán hozzáférnek, egy több mint tíz éves kutatás eredményei szerint az átlag a 11 éves kor, vélhetően ez ma már a fiúk esetében 7-9 év. Így a kamasz fiúkban az a kép alakul ki, hogy ilyen a jó szex, a nők ezt önkívületben élvezik. Persze a lányokhoz is eljutnak ezek a felvételek, majd a fiúk részéről megtapasztalják az elvárásokat, amelyek szerint ez nekik jó kell hogy legyen, ha nem az – márpedig ennél jóval bonyolultabb a testi funkcionálásuk –, akkor bennük van a hiba. Ez vezet a megjátszott orgazmusokhoz, gyakran szex közbeni fájdalomhoz és a szexuális vágy elvesztéséhez.

A nők és a szexualitás

A két nem szexuális fejlődéséhez való viszonyulása is teljesen más. Amikor egy kisfiú felfedezi a genitáliáit, az a környezete szerint teljesen normális, ha egy kislányról van szó, akkor még ma is, a fújj, ne csináld, gusztustalan, a jó kislányok ilyet nem tesznek kifejezések kerülnek elő. Ez a hozzáállás az alapja a saját nemiséggel kapcsolatos szorongásoknak.

Összesítve mindez azt jelenti, hogy a nőkbe gyermekkortól kezdve beépítik a szexualitással kapcsolatos gátlásokat, szorongásokat, az énképüket a média, közösségi oldalak által generált irreális elvárások rombolják, a pornográfia szexuális tárgyakká degradálja őket, torz képet alakít ki a normális igényeikről, viselkedésükről. Ezeket a hátrányokat kell leküzdenie a többségnek ahhoz, hogy felszabadult, kielégítő szexuális életet éljen.

Érdemes a keleti tanításból meríteni, amely bölcsebb ebből a szempontból. A tantra szerint a nő úgy jó, ahogyan van, mert Sakti istennő képére teremtették. Az asszony a szexualitás forrása, ő tanítja meg a párját arra, hogy miként jó a szeretkezés, hogyan juttathatja el a gyönyörig, és ettől érzi magát a férfi „istennek”.