„Ha örömet okozok másoknak, abból nagy baj nem lehet…”

Zeneszerető, sportszerető, irodalomszerető. Háromgyerekes apa, műszaki tanár, verseket író és kiadó költő. Sűrű az élete Komáromi Jánosnak. Az ’59-ben született, 59 éves villamosmérnök 1983-ban került a paksi atomerőműhöz. Hamarosan óraadója, 1986-tól pedig főállású tanára lett az Energetikai Szakképzési Intézetnek (ma Energetikai Szakgimnázium), ahol műszaki tárgyakat – elektrotechnikát, informatikát, műszaki rajzot – oktatott. Illetve oktat ma is, hiszen hosszabb-rövidebb kitérők, máshol tanítások, óraadások után, ettől a tanévtől újra a középiskola tantestületének tagja.

Szerzett közben további két diplomát: mérnök-tanárit és oktatásinformatikusit. S mint ahogy a jó orvos a páciens egészét vizsgálja és gyógyítja, úgy ő is komplex módon foglalkozik a tanítványaival. Alapelve, hogy nem mérnököket nevel, hanem embereket, akikből várhatóan mérnökök lesznek.

A villamosmérnöki és az oktatói munkája mellett egyéni vállalkozást is működtetett, hol főállásban, hol mellékállásban. Belekóstolt mindenbe az üzletkötői tevékenységtől az MLM-rendszerekig (multi-level marketing), s 2009-ben elhatározta, hogy előrébb lép e téren: kft.-t alapít, elsősorban könyvkiadási céllal. Első önálló kötete már 2007-ben megjelent „… a neveddel alszom el” – címmel. Aztán még kettő, saját kiadásban, „A nomád” és az „… elrejtett szavak”. Másoknak is publikálási lehetőséget biztosítva útjára indította a Verselő antológiát, melynek már tíz kötete napvilágot látott, általában negyven körüli szerző műveivel. Évente egy tematikus antológiát is szerkeszt, Ünnep, Idő, Te és én, Változás stb. gyűjtőcímekkel.

A legfrissebb kiadványa a Kézen-fogva antológia, melybe alkotótársak – párok, barátnők, barátok, szülő és gyermek, nagymama és unoka – együtt jelenhettek meg műveikkel. Ő maga is szerepel benne lányával, aki fényképez és két fiával, akik írnak. Esetenként mások szólóköteteinek sajtó alá rendezését is vállalja.

Mindezek mellett a közéleti aktivitás is jellemezte – főként a rendszerváltás hajnalán – a művész-mérnök-tanárt. Önkormányzati képviselő volt 1990–94-ig.

Mindig intenzíven foglalkozott a számítástechnikai újdonságokkal, az elsők között kezdett digitalizálni, honlapot szerkeszteni. Már 2005-ben létrehozott egy netes verses oldalt. A paksi városi honlap tartalmi feltöltését 2007 óta végzi.

Sok munka árán, 2003-ra összeállította a magyar labdarúgás digitális archívumát, az 1800-as évek végétől napjainkig. Ma is feltölti a legfontosabb meccseket, saját kommentárjaival ellátva. Az anyagot azóta már többször felajánlotta az MLSZ-nek, nagyon tetszett nekik, de nem voltak rá vevők. Csak tárhelyet kínáltak, amin az oktatásinformatikus mosolyog, mert azt maga is megoldja.

Az elmúlt két évben a helyi tévének is dolgozott. Húszrészes informatikai ismeretterjesztő sorozatot készített 2016-ban, melyben a számítástechnikai alapismeretektől az internetes vásárlásig sok mindenről szó volt. (Egyébként azt vallja, hogy a technika rosszul használásáról és rosszra való használásáról nem a technika tehet.) Aztán 2017-ben ötrészes tévéműsorban mutatta be a városi arculatváltást.

Jelenleg a Gastroblues magazin társ-műsorvezetője. Merthogy zeneismerő, zeneszerető ember. Alaphangszere a klarinét, de szintetizátoron is játszik. Kedveli a régi hanghordozókról szóló régi számokat; van körülbelül kétezer bakelitlemeze. Megzenésített – túlnyomó részt mások által megzenésített –, mintegy 120 verse alkotja majd a negyedik kötetének anyagát, kottákkal együtt.

Mindebből kitűnik, hogy nem sok a szabadideje Komáromi Jánosnak. Mégis bevállalta, hogy költőtársával, Horányi Györggyel együtt elindítja a Paksi irodalmi és kulturális kávéház sorozatot. Ennek az eddig tízszer megrendezett programnak 2016-ban és 2017-ben az Erzsébet Szálló adott otthont, az idén pedig a KVINT Stúdióban folytatják.

Arra a kérdésre, hogy lehet-e ennyi mindent jól csinálni, azt válaszolja:

– Az ilyen emberre, mint én, faluhelyen azt mondják, hogy mindenhez ért, de semmit se tud. Nem tartom magam se írónak, se zenésznek, se műsorvezetőnek. Igazság szerint csak a tanítást művelem profi szinten. A többivel meg úgy vagyok, hogy ha örömet okozok másoknak a verssel, a dallal, a könyvkiadással, az interneten közreadott dolgokkal, abból nagy baj nem lehet…

A Verselő antológiát már tíz éve jelenteti meg

A tizedik Verselő antológia előszavában többek között ezt írja Komáromi János, a kötet szerkesztője: „Már tizedik éve van ott karácsony előtt a szerzők kezében a Verselő antológia. Már tíz éve kerül be a karácsonyfák alá, az ajándékcsomagokba, hogy örömet szerezzen a megajándékozottnak, és ezáltal az ajándékozónak is. Már tíz éve, hogy a kötet felkerül … a könyvtárak polcaira is … Sok minden történt tíz év alatt. … Ha csak az antológiára gondolunk, akkor elmondhatjuk, hogy több mint háromszáz alkotónak biztosítottunk színvonalas megjelenési lehetőséget. Közöttük vannak olyanok, akik az első kötet óta minden évben megörvendeztettek bennünket munkáikkal. … Nem könnyű megjelentetni egy ilyen kiadványt. Nem könnyű megtalálni a határt, ami megmutatja: melyek a megjelenésre alkalmas művek. Nem könnyű úgy összeállítani, megszerkeszteni, tördelni és kivitelezni, hogy a szerzők is elégedettek legyenek az eredménnyel. … tíz éven keresztül.”